Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
168 A magyar aktivizmus zsákutcája Az Agrárpárt magyar szekciója esetében szintén nem a legfelső vezetés hallatta hangját, hanem a szekció nyugat-szlovákiai kerültének elnöke, Hodossy Vince volt az, aki október közepén felszólította a tagságot a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásra. Ezek a demonstratív jellegű bejelentések azonban már megkésettek voltak, hiszen a müncheni döntést követően megkezdődött a szlovákiai magyar társadalom összezárkózása és az etnikai elvű, békés határrevízió melletti felzárkózása. A nemzeti érzések ekkor már felülírták a pártszimpátiákat, s azt is látni kell, hogy az október 7-től Tiso vezette autonóm Szlovákia, a maga nácibarát, antiszemita és intoleráns jellegével már sem a kommunistáknak, sem pedig a korábbi magyar aktivistáknak nem tette lehetővé a vele való azonosulást. Vagyis a magyar aktivisták, akik elsősorban a masaryki Csehszlovákia demokratikus rendjében látták a legfőbb vonzerőt, a demokráciának a megszűnésével az utolsó kapcsot is elveszítették, amely őket Csehszlovákiához kötötte. így 1938. november 5. és 11. között minden bizonnyal ők is ott voltak a díszkapuk alatt, s az is valószínűnek látszik, hogy ezek az örömteli pillanatok felülírták bennük az előző évek politikai tapasztalatait. Ám afelől sem lehetünk kétséggel, hogy az új rezsim első megnyilvánulásai bizonyos félelmet azért elültettek bennük a jövőt illetően.
