Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
158 A magyar aktivizmus zsákutcája hiányzik. Ezt az információt Schulcz Ignác is megerősítette, aki szerint az új törvényből kiküszöböltek minden gátló tényezőt, tehát már a „csehszlovák nyelv” ismerete sem lesz feltétel.655 Mint azonban a követező hetekben kiderült, a törvényjavaslat korántsem volt készen, másrészt az arról kiszivárogtatott információk szerint a javaslat magyar szempontból továbbra sem rendezte volna megnyugtatóan a kérdést. Az állampolgárság odaítélést és elvételét ugyanis a belügyminisztérium kizárólagos jogává tette volna, ami magában hordozta a nemzeti s politikai célzatú visszaélés lehetőségét. Ezt lényegében Schulcz is elismerte, igaz, ő a javaslat pozitívumaként jegyezte meg, hogy „csak egy tekintetben kell számolni a bürokrácia hajthatatlanságával, hogy nem akar állampolgárságot adni annak, aki ellensége a köztársaságnak”.656 Ennek ellenére a törvényjavaslat március végén a nemzetgyűlés elé került, ám a közben kirobbant belpolitikai válság miatt megtárgyalására már nem került sor. így az oly sokak számára sürgető probléma megoldása az első köztársaságban végig elmaradt, az aktivistáknak pedig az állampolgárság ügyét is a megoldatlan problémák hosszú listájára kellett felírniuk. Ha az állampolgársági kérdés megoldásának kudarcát az Anschluss következtében kiéleződő belpolitikai válság számlájára lehet írni, ugyanez a vasúti és a postai nyelvhasználat esetében már nem igaz, hiszen az arra vonatkozó kormányrendelet már az Anschluss előtt napvilágot látott. Annyiban azonban ez is hasonlított az állampolgárság ügyéhez, hogy a kezdetben csupán a sérelmi ellenzék által szellőztetett témát a harmincas évek második felében az aktivisták is átvették, Hodža pedig a pöstyéni találkozón szintén a kérdés gyors elintézését ígérte. így a Vasút- és Postaügyi Minisztérium 1938. március 4-én megjelent rendelete, amely kétnyelvű, szlovák-magyar nyelvhasználatot írt elő Dél-Szlovákia vasútállomásain és postahivatalaiban, kezdetben az aktivizmus nagy győzelmének látszott. A rendelet értelmében ugyanis két nyelven kellett elkészíteni a vasútállomásokon lévő tájékoztató táblákat, a menet- és poggyászjegyeket, a szállítóleveleket, a heti munkás- és diákigazolványokat, kétnyelvű feliratokkal kellett ellátni a rendelet hatálya alá eső postahivatalokat és kétnyelvűsíteni kellett az itt használt nyomtatványokat is.657 Nem csoda, hogy az amúgy kritikus Magyar Újság a rendelet kapcsán eleinte egyenesen a „magyar beteljesedésről”, a „magyar aktivizmus győzelméről” írt,658 a Magyarság című Csomor-párti lap pedig úgy fogalmazott, hogy a rendelet nyomán babér került Csömör és Štunda képviselők homlokára. Sőt a lap már azt is tudni vélte, hogy a hír hallatára „a magyarság mind szélesebb rétegei özönlenek az aktivizmus táborába”.659 A rendelet alaposabb elemzése azonban gyorsan felszínre hozta annak gyengeségét, hiszen hatálya csak azokra a községekre vonatkozott, amelyekben a magyar lakosság aránya meghaladta az 50%-ot és maga a község is olyan bírósági járásban feküdt, amelyben a magyar lakosság volt többségben. Vagyis a több mint 600 magyar jellegű községből, amelynek nagy részében a magyarság részaránya az 50%-ot is meghaladta, csupán 192 postahivatalra és 121 vasútállomásra vonatkozott az intézkedés.660 Ez pedig erősen megkérdőjelezte a kormányrendelet őszinteségét, amelynek végrehajtását csupán 1938 nyarán kezdték meg, ám az a szeptembertől kirobbant háborús veszély miatt véglegesen le is állt. Nem beszélve arról, hogy az 50%os határ a szudétanémet területeken alkalmazott 20%-kal szemben is sérelmes volt, s jól mutatta a prágai politika szűkkeblűségét. Ilyen megvilágításban a magyar vasúti és postai feliratok kér-655 Csehszlovákiai Népszava, 1938. január 30., 3. 656 Uo. 657 AMZV, f. III. sekce, k. 609, fasc. 3a; Magyar Újság, 1938. március 4.. 1-2. 658 Magyar Újság. 1938. március 4., 1. 659 Magyarság, 1938. március 13., 3. 660 MOL, K-63, 64. cs, 7/4 t. 30res.pol/1938.
