Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus csődje 1938-ban 159 dése az aktivisták számára korántsem vált olyan ütőkártyává, mint korábban remélték, s kommunikációjukból gyakorlatilag el is tűnt e téma. Az 1938 márciusában Csehszlovákia szomszédságában lezajlott Anschluss nem csupán az ország stratégiai-védelmi helyzetét rajzolta át, hanem a csehszlovák belpolitikai erőviszonyokat is. Az Anschlusst követően a Szudétanémet Párt vezetője, Konrad Henlein felhívásban fordult az összes csehszlovákiai némethez, amelyben a „német népcsoport” (Volksgruppe) azonnali politikai egységének megteremtésére szólította fel őket. Egyben azt üzente a többi német pártnak, hogy nincs joguk a létezéshez.661 Ebben a helyzetben az aktivista pártok kapituláltak. A következő hetekben feladták önállóságukat és beolvadtak az SdP-be. Csupán a Wenzel Jaksch vezette szociáldemokraták őrizték meg különállásukat, de jelentős befolyást már nem tudtak gyakorolni a szudétanémetekre, akik — amint azt az 1938-as községi választások is igazolták - szinte egy emberként sorakoztak fel az SdP mögé. 1938 áprilisában a kormányzat hosszú halasztások után662 végre kiírta a községi választások megtartásának időpontjait.663 Az Anschluss által teremtett új helyzetben s a nemzeti összezárkózás sodrában a májusban és júniusban három időpontban megtartott választások nagyban túlmutattak az átlagos községi választások jelentőségén, s valójában arról szóltak, hogyan viszonyul a lakosság Csehszlovákia érvényes berendezkedéséhez. Dél-Szlovákiában pedig, ahol a (cseh)szlovák pártok szinte alig folytattak kampányt, az volt a választások legfontosabb kérdése, vajon az aktivista pártok és az ebben a térségben hagyományosan erős Csehszlovákiai Kommunista Párt (CSKP) mennyire tud ellensúlyt képezni az Egyesült Magyar Párt meglehetősen erőteljes kampányával szemben, amelynek a célja a teljes magyar nemzeti egység megteremtése volt. A magyar aktivista erők számára ebben a helyzetben elsősorban az volt a fontos, hogy miközben a német aktivizmus az Anschlusst követően szinte napok alatt omlott össze, Csomorék és Schulczék bizonyítani tudják létjogosultságukat, s azt, hogy a kormányzatnak van alternatívája az EMP-vel szemben, ha a magyarkérdés megoldásáról akar tárgyalni. Ebben a harcban a legerősebb fegyverük az 1937. február 18-án a kormány által meghirdetett új kisebbségi politika lehetett volna - annak beteljesülése esetén. Ám azok a legjobb esetben is csak felemásnak nevezhető intézkedések, amelyekről az előzőkben már szóltunk, még az aktivista törzsválasztókból is inkább csalódást váltottak ki, mint elismerést. Ezt támasztják alá egy meg nem nevezett magyar aktivistának a szavai, amelyeket a Somorjai Járási Hivatal főnöke idézett a Tartományi Hivatalba küldött jelentésében: „nagy hiba volt, hogy amit a magyar aktivistáknak megígértek, az még mindig nem teljesült. A Csallóközben és másutt még ma sem kétnyelvűek a vasúti és postai feliratok, noha Csehországban mindenütt cseh-német nyelvűek. A járási hivatalon kívül semmilyen más hivatalban, még a bíróságokon sem folyik magyar nyelvű ügyintézés, noha ezt a 18 éve érvényben lévő nyelvtörvény egyenesen előírja... Tényleg előfordul, hogy amikor a Csallóközben a magyar polgár magyarul kéri a vasúti jegyet, az állomásfőnök ráförmed, hogy miért nem beszél csehül vagy szlovákul.”664 661 Kárník: České zenié 3, i. m. 504. 662 Annak okát, hogy a választásokat 1937 tavaszáról először az év őszére, majd 1938 májusára halasztották, elsősorban abban kell keresni, hogy a kormány félt az SdP előretörésétől, s attól, hogy az aktivista német pártok a parlamenti mandátumaik után a helyi önkormányzatokban meglévő pozícióikat is elveszítik. 663 Az 1938-as községi választásokkal kapcsolatban lásd Simon: Egy rövid, i. m. 99-128. 664 NA, PMV-AMV 225, k. 1090, 225-1090-17, 587/1938.prez.
