Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
132 Az aktivizmus sajtója miközben siettetné a „kisebbségi politikai mozgalom egészségesebb, korszerűbb és építőbb irányvonalának kialakulását...” Eközben Magyarországgal szemben úgy tartana fenn barátságos hangnemet, hogy az ottani rendszer hibáira is rámutatna. Dzurányi nagy jelentőséget tulajdonít a lap kultúrmissziójának, amelyet abban lát, hogy segítené a szlovenszkói magyarság sajátos kultúregyéniségének a kibontakozását, amit az ellenzéki politika „minden szabad és önálló szellemi, művészeti vagy kutató kezdeményezést” gúzsba kötő politikája eddig nem engedett. A lapalapítás gyakorlati teendői kapcsán Dzurányi kifejti, hogy mivel a tömegek megnyerése a cél, ezt csak egy olyan Prágában megjelenő napilappal lehet elérni (a Prágai Magyar Hírlapot csak ugyanott kiadott lappal lehet legyőzni), amely köré a szlovenszkói magyar szellemi élet legjava összpontosulna. Ennek kapcsán pedig úgy véli, hogy esélye van a PMH régi gárdájának legjobb tagjait maga mellé megnyerni, ami által „az első órától biztosítva lenne az új mozgalom szellemi fölénye”. A PMH legyőzését azonban nem csupán e „szellemi fölény” által kívánta elérni, így egyebek között azt is javasolta, hogy az ellenzéki lapot „emeljék ki” a Mercy konszern nyomdájából, s a nyomda már jól bejáratott technikai és hírszolgálati apparátusát pedig állítsák az új lap szolgálatába, ami által az sokat nyerne, a PMH viszont olyan veszteséget szenvedne, amelyet csak hosszú évek alatt tudna bepótolni. Levele végén Dzurányi anyagi kérdésekkel is foglalkozott, s mintegy kétmillió koronányi összeget tartott szükségesnek a lap sikeres indulásához, miközben, ha óvatosan is, de saját anyagi igényeit is szóba hozta: „Bizonyos kényszerű személyi föltételekről igen tisztelt Képviselő úrnak már említést tettem. Szorongatott helyzetemre való tekintettel, amelyet régi fegyvertársaim tőlük telhetőleg igyekeznek megnehezíteni, szükséges lenne, hogy a nyugodt munka érdekében ezirányban is sürgős megoldásra törekedjünk.”549 A Dzurányi-levél hátterének kibogozásához az a szlovák nyelvű levél nyújt segítséget, amellyel Dzurányi írását Ivanka a köztársasági elnökhöz továbbította, akivel erről az ügyről már beszélt, s aki részletesebb beszámolót kért tőle.550 Az Anna Gašparíková-Horákovának,551 Masaryk elnök szlovák személyi levéltárosának és szlovák ügyekben bizalmi tanácsadójának címzett kézírásos levélben Ivanka Dzurányi tervének támogatását kéri, mivel úgy véli, hogy 700 000 magyarnak az állam iránti megnyerése, s hogy jó csehszlovák állampolgárt faragjanak belőlük, megérné az erre fordított pénz. Ha máshol nem, de a nemzetvédelmi minisztériumban meg lehetne találni az ehhez szükséges összeget. Ivanka arról is beszámol, hogy a tervről már tárgyalt Milan Hodžával, Slávik exbelügyminiszterrel és Jan Malypetr kormányfővel is, s mindannyian támogatják annak megvalósítását. A jól felépített logikai érvrendszerrel rendelkező Dzurányi-levél üzenete világos volt, a tehetséges lapszerkesztő hajlandó a kormány szolgálatába állni, s egy látszólag ellenzéki, ám céljaiban mérsékelten aktivista lap elindítása által elérni azt, ami az előző évtizedben nem sikerült: legyőzni a PMH-1, s ezáltal kivonni a szlovákiai magyar tömegeket az ellenzék és áttételesen Budapest befolyása alól. A kérdés csupán az, hogy a korábban az ellenzék vezető lapját szerkesztő Dzurányi miért vállalkozott erre. A válasz egyértelműnek tűnik, ám nem feltétlenül valós. A fellelhető források ugyanis mind Dzurányi anyagi nehézségeivel magyarázzák a váltást, s ezt erősíti az a tény, hogy a Masaryk levéltárosának küldött levelében Ivanka bevallja, hogy a magyar újságíró neki is tartozik 8 ezer koronával.552 s nem tudja, hogy egyáltalán 549 Uo. 550 Uo. 551 Anna Gašparíková-Horáková a Masaryk mellett eltöltött éveket naplóban örökítette meg. Gašparíkóvá-Horáková, Anna: U Masarykovcov. Spomienky osobnej archivárky T. G. Masaryka. Bratislava, AEP, 1995. 552 1932-ben egy alacsonyabb beosztású hivatalnok havi átlagjövedelme 793 Kč, egy munkásé pedig 341 Kč volt.
