Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
Dzurányi László és a Magyar Újság 133 viszontlátja-e még valaha ezt a pénzt. Az anyagiak mellett azonban más szempontokra is figyelnünk kell. Például arra, hogy a magyar ellenzék Budapestről irányított sajtópolitikájának kereteit a liberális szellemiségű Dzurányi - joggal - szűknek érezte. O pedig egy a saját egyéniségére szabott lapot akart szerkeszteni, az pedig, hogy erre Budapest vagy Prága adja a pénzt, számára mellékes volt. Dzurányi lapalapítási tervének a jelentőségét az adja meg, hogy terve megvalósult. A szlovákiai magyarok ügyeivel foglalkozó politikusok (Hodža és Slávik) ugyanis meg tudták győzni a kormányfőt, hogy az eddiginél hatékonyabb sajtópolitikára van szükség, amihez a lehető legjobb ember Dzurányi lehet. Ennek a stratégiai döntésnek köszönhető, hogy a kormányhivatal sajtóosztálya 1932 végén beszüntette A Reggel kiadására addig nyújtott támogatását, s ez az egy évtizeden keresztül megjelenő magyar lap végét jelentette. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődtek az új magyar nyelvű lap kiadásának az előkészületei. Az új lappal kapcsolatban - amelynek tervezett megjelenéséről mindenki tudni vélt valamit - mind Budapesten, mind Prágában sok volt találgatás. A prágai magyar követ 1933. február 8-i jelentésében két verziót vázolt fel. Az egyik szerint Hodža szervezésében Prágai Magyar Újság címmel jelenne meg, a másik szerint Juraj Slávik lenne a szellemi vezér, de nem Prágában, hanem Pozsonyban és Új Magyar Nap címmel adnák ki.553 A csehszlovák hadsereg pozsonyi tartományi parancsnoksága a prágai nemzetvédelmi minisztériumba 1933. március 9-én küldött jelentésében554 szintén a tervezett lapalapítással foglalkozott. A jelentés már tudni vélte, hogy a lapot Magyar Újság címmel adják ki, s azt is, hogy Dzurányi László lesz a főszerkesztője. Éppen ennek kapcsán azonban kételyeinek is hangot adott, mivel Dzurányit korábbi tevékenysége miatt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a tervezett lap szellemisége államalkotó legyen. A jelentés ezzel kapcsolatban három, meg nem nevezett, neves szlovák zsurnalisztát is idézett, akik abban ugyan megegyeztek, hogy Dzurányi nagyon tehetséges újságíró, de nemzetpolitikai szempontból mégsem tartották jó választásnak a személyét. 1933 márciusára mindenesetre már biztossá vált a lap elindítása, aminek jeleként a PMH volt szerkesztői sorra mondták fel ottani állásukat.555 Az induló laphoz szerződött többek között a PMH-tói már korábban távozó Győry Dezső mellett Bihari Mihály és Erdélyi László, A Reggeltől pedig átjött Lukovich József, s így Dzurányi mögött erős csapat állt fel. Egy viszonylag rövid, de erős reklámkampány után a lap 1933. április 15-én egy 28 oldalas húsvéti ünnepi különszámmal indult, amely a beharangozott szenzációknak köszönhetően jól fogyott. A továbbiakban hétköznaponként 10, vasárnaponként pedig 16 oldalon jelent meg 1 koronás áron, ám a népszerűsége, a ráfordított költségeket tekintve,556 a kezdetekben elmaradt az elvártnál. így egy fél évvel az indulása után már a lap eseteges megszűnéséről, illetve átszervezéséről terjedtek el a hírek.557 Ez azonban nem következett be, sőt a következő évben a Magyar Újság jelentősen növelni tudta példányszámát, ami által stabillá vált a helyzete is. Igaz, hogy ez az „újjá553 MOL, K-63, 50. cs, 1933-7/44. 554 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 393. Naši mad’ari 9. sv. T525/33. 555 Egy budapesti jelentés szerint a magasabb fizetés ígérete mellett ebben az is közrejátszott, hogy Dzurányi a PMH közeli betiltásáról szóló híreket terjesztett volt munkatársai között. Vö. MÓL, K-63, 56. cs, 1935-7/44, 89pol./1933. 556 Ha hinni lehet a követségi információknak, a Magyar Újság rendkívül magas rezsiköltségekkel dolgozott, hiszen csak Dzurányi havi 7 ezer koronás fizetést vett fel, a vezető újságírók, Győry, Bihari, Erdélyi pedig szintén 3 ezer korona fölött kerestek. A Dzurányinak kifizetett összeg meghaladta egy egyetemi professzor havi fizetését, a többieké pedig a középiskolai tanárénak felelt meg. akik az adott korban jól meg voltak fizetve. 557 MÓL, K-63, 56. cs, 1935-7/44, 220pol./1933.
