Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
Dzurányi László és a Magyar Újság 131 Andrej Hlinka úgy fogalmazott meg, hogy ha a PMH nem lenne, a szlovákiai magyar politikusok létezése fel sem tűnne senkinek. A liberális szellemiségű szerkesztő azonban nehezen tűrte a két ellenzéki párt által a lap elé állított állandó korlátokat, s viszonya a két párttal, különösen a Szüllő vezette OKP-vel sohasem volt felhőtlen. Szakítását a PMH-val azonban feltehetően a laptulajdonosokkal való pénzügyi vitái okozták, abban ugyanis a csehszlovák források is megerősítik a már idézett követi jelentést, hogy Dzurányi rendkívül költekező életmódot folytatott, s folyamatosan adósságokba verte magát. Miután szakított a PMH-v al, Budapesten próbálkozott szerkesztői álláshoz jutni, majd miután ez nem jött össze, visszatért Pozsonyba, ahol magyar újságírói körökben arról beszéltek, hogy A Reggel című napilap élére akar állni. O azonban ekkor már - mint a Csehszlovák Nemzeti Demokrata Párt parlamenti képviselőjének, Milan Ivanka szlovák politikusnak írt leveléből is kiderül - inkább egy új lap megalapításában gondolkodott. A szlovák politikusnak írt levele545 azonban jóval több, mint csupán javaslat egy új magyar lap alapítására. Valójában Dzurányi felajánlkozása arra, hogy ha ehhez megfelelő anyagi támogatást kap, újságírói tehetségét az aktivizmus szolgálatába állítja. A magyar nyelven írt, keltezetlen levél (amely feltehetően 1932 nyarán született) Dzurányi és Ivanka korábbi személyes beszélgetései írásos folytatásának tekinthető. Dzurányi a levél első részében a szlovenszkói magyar politikával kapcsolatos lesújtó értékítéletét fejti ki. Az ellenzéki politikát koncepciótlannak és korszerűtlennek nevezi, a kormánypártok magyar szekcióinak politikáját pedig olyannak, amely még inkább elidegeníti a magyarokat a kormányzattól. A legnagyobb problémaként azonban azt érzékeli, hogy a szlovenszkói magyar fiatalság 95%-a idegenként tekint saját politikai képviseletére, ami hosszú távon mind az ellenzéki, mind a kormánypárti magyar politika kudarcát jelentheti, s azt eredményezi, hogy a magyar fiatalok tömegesen sodródnak a kommunista eszmék felé. A politika után Dzurányi a sajtót veszi górcső alá, s arról sincs sokkal jobb véleménye. Az ellenzéki sajtót gyökértelennek és budapesti érdekek közvetítőjének nevezi, amely képtelen a szlovákiai magyar emberek érzéseit megszólaltatni. A PMH sikerét kizárólag saját magának tulajdonítja, mivel, mint írja, „megengedtem magamnak, hogy a politikai forsrift [előírások - SA] és kuriális stílus [hivatali nyelv - SA] ellenére megüssem a kisebbségi élet új hangjait, ami szemmel láthatóan mély hatást keltett a közvéleményben”.546 A kormánypárti sajtóról még ennél is lehangolóbb képet fest, s kidobott pénznek minősíti az arra áldozott anyagiakat, mivel véleménye szerint „a magyar kormánysajtónak sohasem volt programja, de a legkevésbé magyar programja. A kisebbségi problémához hozzányúlni nem mert, magyar és szlovenszkói sérelmekről tudomást nem vett, hanem abban találta meg egyedüli hivatását, hogy a bizantizmus tüzeit gyújtotta meg a kormánypolitika és azok intézői előtt, akiktől valamit várt”.547 Majd ezután tér rá arra a javaslatára, miszerint „végre alakuljon egy olyan magyar lap, amely gátlások nélkül és egy becsületes önállóság biztosításával legyen kifejezője a szlovenszkói magyar kisebbség lelkének, problémáinak, törekvéseinek”.548 Indítványa szerint az új lap álláspontja egyelőre nem lehet más, mint ellenzéki, „de a konstruktív ellenzékiség talaján”, amely miközben „igazságot követel a szlovenszkói magyarságnak”, az „álomépítés helyet reális építő politikára törekszik”. Dzurányi elképzelése szerint az új lap egyformán lenne kritikus a kormány hivatalos politikájával és a magyar ellenzéki politika maradi szellemével szemben, 545 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 393. Naši maďari 9. sv. 546 Uo. 547 Uo. 548 Uo.
