Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
5. A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában
A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában 121 a magyar lakosság figyelmét, hogy a társadalmi ünnepségeken való részvétel nem állampolgári kötelesség, s az, akit erre kényszerítenének, jelentse azt be a legközelebbi pártirodában. Ezt a nyilatkozatot az aktivista A Reggel provokációnak minősítette,505 ám az akkor már szintén az aktivizmussal kacérkodó Lelley Jenő óvatosabban fogalmazott, szerinte ugyanis a csehszlovák többség eleve nem hívta meg a magyarokat, vagyis nincs abból baj, ha azok nem vesznek részt az ünnepségeken. Október 28-a a sajtóban is meglehetősen eltérő fogadtatásra talált. Az ellenzéki magyar lapok leginkább a magyarságon esett sérelmeket és be nem teljesített kormányzati ígéreteket vették számba, míg az aktivisták vezércikkekben ünnepelték „a demokráciának - s ezen keresztül az egész emberiség társadalmi fejlődésének, az egyetemes haladásnak is, - méltán ünnepelt jubileumát”.506 Az október 28-i pozsonyi állami ünnepségen pedig a köztársasági magyar párt szervezésében mintegy hatezer magyar földműves vonult fel, akik transzparenseikkel a jubileumot köszöntötték, s akik előtt Csömör és Stunda tartott ünnepi beszédet.507 A szlovenszkói magyar szociáldemokraták Trianon kérdésében visszafogottabbak voltak a köztársasági magyarok mozgalmánál, s a Csehszlovákia melletti demonstratív fellépésektől inkább tartózkodtak. Az érvényes határok revízióját azonban ők is határozottan elutasították, amiben leginkább a Horthy-rendszerrel való éles szembenállásuk játszotta a főszerepet. Sőt a revízió kérdésében még a magyarországi testvérpártjukkal is szembekerültek. Amikor ugyanis 1929 nyarán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a területi revízió mellett nyilatkozott (miközben elutasította a Revíziós Ligával való együttműködést),508 Borovszky Géza a Csehszlovákiai Népszava hasábjain nyílt levelet intézett a budapesti párthoz.509 A levélben a kassai munkásvezér elhatárolódott a magyarországi szociáldemokrácia revíziót támogató bejelentésétől, s leszögezte, hogy sem ő, sem a csehszlovákiai magyar szociáldemokraták nem értenek egyet a Revíziós Liga céljaival, mert amögött a magyar feudális oligarchia rejtőzik. A revízióval kapcsolatban pedig a következőt jegyezte meg: „Mi igenis hívei vagyunk a revíziónak. De olyan revíziónak, amely revízió a magyar uralkodó osztály eddigi antidemokratikus gondolkodását és antidemokratikus kormányzási metódusait veszi revízió alá.”510 Majd az osztályszempontot érvényesítve fejtette ki mondanivalója lényegét: „a legélesebben tiltakozunk minden olyan revízió ellen, amelynek célja nem más, mint kiterjeszteni több millió magyar és nem magyar munkásra azt az elnyomó és kizsákmányoló rendszert, amellyel a magyarországi munkásságot egy maroknyi kiváltságos mágnás ma is elnyomja és kizsákmányolja...” Borovszky végső következtetése a csehszlovákiai magyar aktivisták gyakran visszatérő érve volt, miszerint Trianon revíziója már csak azért sem kívánatos, mert a határon túl élő kisebbségeknek sokkal jobb dolguk van, mint a magyarországi magyaroknak. A köztársaság jubileuma alkalmából számos reprezentatív kiadvány jelent meg, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a szlovenszkói magyar aktivizmushoz.511 512 A két aktivista publicista, Surányi Géza és Váradi Aladár Magyar múlt és jelen. Különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban512 címmel adtak ki könyvet, amelyben azonban a könyv alcímével ellentétben nem annyira a szlovenszkói magyarok jelenével, mint 505 A Reggel, 1928. szeptember 18., 3. 506 Csehszlovákiai Népszava, 1928. október 28., 1. 507 A Reggel, 1928. október 30., 2. 508 A dokumentum egy részét lásd Zeidler Miklós (szerk.): Trianon. Budapest, Osiris, 2003, 496^-97. 509 Csehszlovákiai Népszava, 1929. augusztus 11., 1. 510 Uo. 511 Ebbe a sorba tartozik többek között Csánki: Október, i. m. 512 Surányi-Váradi: Magyar i. m.
