Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
5. A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában
5. A TRIANONI HATÁROK ÉS A LOJALITÁS KÉRDÉSE AZ AKTIVISTÁK KOMMUNIKÁCIÓJÁBAN Az, hogy az első Csehszlovák Köztársaság az első világháborút lezáró békerendszer egyik legnagyobb nyertese, míg a magyarság minden bizonnyal a legnagyobb vesztese volt, a saját akaratán kívül Csehszlovákiához kanyarított szlovenszkói magyar kisebbség számára meglehetősen kényes témává tette Trianon problémáját. Prága ugyanis a versailles-i békerendszert a történelmi igazságszolgáltatás eszközének, az új államhatárokat pedig mind történelmileg, geográfiailag, gazdaságilag, mind pedig etnikailag megalapozottnak tartotta. A jól irányított propagandának köszönhetően a cseh-szlovák közvéleményben szinte dogmaként rögzült az a vélekedés, miszerint Trianon nem volt más, mint a jogos, de mégis kulturált és visszafogott válasz a szlovákok ezeréves elnyomására. Ezt a vélekedést részben a felszabadító elnöknek, T. G. Masaryknak az 1918. december 22-én a nemzetgyűlés előtt elmondott beszéde alapozta meg, amelyben a cseh államférfi (amellett, hogy a csehországi németeket - azokat joggal sértő módon - telepeseknek nevezte) egyebek között azt mondta: „egyenesen képtelenség volt, hogy egy olyan nemzet, mint a magyarok, oly hosszú időn át négy más nemzetet zsákmányolt ki - a mi szlovákjainkat, a ruténokat, a románokat és a jugoszlávokat.”492 Majd az új, akkor már Párizsban kijelölt - de még a nyilvánosság számára ismeretlen - demarkációs vonalra utalva így folytatta: „A magyarok eléggé könyörtelenek voltak, amikor azt mondogatták: a tót nem ember - mi nem fogunk nekik rosszal visszafizetni, csak azt akarjuk, hogy Szlovákia teljes kiterjedésében a felvirágzásához szükséges határokkal rendelkezzék.”493 Ezzel szorosan összekapcsolódott az önáltató hamis meggyőződés (amely egyébként a világháború valamennyi győztesére jellemző volt), hogy a háború végeredménye a demokrácia győzelmét jelentette azok ellenségeivel szemben. így e szerint a felfogás szerint a trianoni békeszerződés - amelyre Milan Hodža megfogalmazásában „Európa új politikai és erkölcsi rendszere is felépül” - nem csupán az „ezeréves elnyomás alatt sínylődő nemzetek” szabadságát hozta el, de „a st.-germainivel együtt eltakarította az európai kontinens demokratikus, nemzeti és szociális fejlődésének útjából a legmakacsabb akadályt”.494 A hivatalos csehszlovák megközelítésben, amely álláspont az etnikai cseh-szlovák közvélemény körében is gyorsan gyökeret vert, a Trianon előtti Magyarország nem csupán a nemzeti elnyomást, hanem egyben egy halálra ítélt világot is szimbolizált, így Trianon - abban a formában, ahogy megvalósult - elkerülhetetlen és szükségszerű volt. Az, aki pedig a trianoni határokat kétségbe vonta, a csehszlovák megítélés szerint magát a demokráciát és a szabadságot vonta kétségbe. 492 Idézi Gyönyör József: Köze! a jog asztalához. Pozsony, Madách-Posonium, 1993, 40^tl. 493 Uo. 494 Reggel, 1930. június 5., 9.
