Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
5. A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában
118 A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában A cseh-szlovák társadalomban rögzült Trianon-képnél (amely vélhetően csak kívülről látszik ennyire egysíkúnak) a korabeli szlovákiai magyar közgondolkodás rétegzettebbnek tűnik. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a két világháború közötti szlovákiai magyar társadalom szociális, műveltségi stb. strukturáltsága ellenére - ami miatt minden általánosítással óvatosan kell bánni - Trianon azok közé a kérdések közé tartozott, amellyel kapcsolatban alapvetően konszenzus volt: azt, hogy egyik napról a másikra egy addig nem létező országhoz csatolták, a szlovákiai magyar lakosság döntő többsége értetlenül és döbbenettel fogadta, alapvetően igazságtalannak érezte, mi több, ennek a helyzetnek a fennmaradását hosszú távon egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta. Szocializációjuk, neveltetésük, s a bennük rögzült erős magyarságtudat miatt másként nem is nagyon gondolkozhattak, mint úgy, hogy elszakítottságuk az anyaországtól csupán ideiglenes, s előbb vagy utóbb, de helyreáll az „élet rendje”. Igaz, ennek időbeli bekövetkeztét nem konkretizálták, a revízióvárásukat pedig sokkal inkább a passzív kivárás jellemezte, mint az aktív tenni akarás. A szlovákiai magyar közbeszédben azonban Trianon mégsem volt jelen. Részben azért, mert a békeszerződés sokkal kevésbé változtatta meg a szlovákiai magyar ember mindennapi életét, mint azt ma gondoljuk. Hiszen a két háború között azok a mikroközösségek, amelyekben a többségében falusi, földművelő magyar lakosság élte az életét, jórészt változatlanok maradtak: a közösség élete a mezőgazdasági munkák ritmusához igazodott, az egyház mint a legnagyobb közösségszervező erő, kevés változáson ment keresztül, s abban a korban a falusi emberek még utazni is alig utaztak. Ha igen, akkor legfeljebb a járási székhelyre, ahol abban az időben nem volt gond a magyar nyelv használatával még a hivatalokban sem. A Csehszlovák Köztársaság földrajzi valóságára pedig igazából akkor csodálkoztak rá, amikor a cseh országrészek valamelyik távoli helyőrségében szolgáló fiukhoz mentek látogatóba. Az államfordulatot nyers valóságában elsősorban a városi polgárság, különösen az értelmiség élte meg, amelyet egzisztenciálisan is érintett mindaz a változás, amely az új országhatárokkal és a csehszlovák hatalommal járt. Abban, hogy Trianon témája kiszorult a közbeszédből, jelentős szerepet kapott a békerendszer fentebb már jelzett csehszlovák megítélése s az ebből eredeztetett szigorú csehszlovák törvénykezés. Az 1923-ban a köztársaság védelméről elfogadott 50/1923. te. kimondta annak büntethetőségét, ha valaki „nyilvánosan vagy több személy előtt az állam létrehozása, önállósága vagy demokratikus-köztársasági berendezkedése ellen lázit”.495 Ennek következtében a békemű és a határok bármiféle megkérdőjelezése lázításnak, irredentizmusnak s egyben büntetendő cselekedetnek számított, s ez komoly akadályt jelentett a témáról folytatott szabad diskurzusnak. A Trianon-vita így a szlovenszkói magyar közéletben csupán áttételesen, illetve a sorok közötti beszédmódban jelent meg, miközben a háromosztatú magyar politika egymáshoz képest meglehetős eltérően viszonyult a kérdéshez. Míg ugyanis a polgári ellenzék és a bolsevik baloldal (persze más-más megfontolásból és más formában) elutasította a versailles-i rendezést, az aktivisták lényegében elfogadták. A Csömör- és Schulcz-féle aktivisták számára a versailles-i békerendszer témája a kényes kérdések közé tartozott, amit elsősorban az okozott, hogy úgy kellett Trianonról és az új európai rendről beszélniük, hogy a magyar választókat se fordítsák magukkal szembe, de közben Prága elvárásainak is megfeleljenek. Ennek a csapdahelyzetnek az egyik lehetséges megoldása az volt, hogy, az egész versailles-i kérdéskörről úgy igyekeztek kommunikálni, hogy abban az 495 Zákon č. 50/1923 Sb. Národního shromáždéní na ochranu republiky. A törvény szövegét lásd http://spcp.prf.cuni.cz/lex/50-23.doc Letöltve: 2012. január 6.
