Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
108 A baloldali alternatíva a lista második helyére került,463 igaz, ahhoz, hogy bekerüljenek a képviselőházba, önmagát kellett volna felülmúlnia a pártnak. A Csehszlovákiai Népszava a választások előtti kampányában elsősorban a CSKP-hoz korábban elpártoltak visszatérését szorgalmazta, miközben már hetekkel a választások előtt megelőlegezte a magyar szociáldemokrácia győzelmes előretörését.464 Miközben a csehszlovák szociáldemokráciát s különösen Ivan Dérért a magyar munkásság legelhivatottabb védelmezőjeként igyekeztek beállítani, kampányuk nem nélkülözte az ellenfelek lejáratását sem. Kommunikációjukban a magyar polgári oldalt álmagyamak, álkereszténynek, álkisgazdának stb. minősítették, a Hlinka-pártot magyargyűlölőnek, az Agrárpártot pedig Csomorral együtt hazugnak.465 Dérerék várakozásai részben beigazodtak, hiszen az 1929 októberében lezajlott választások a CSKP visszaesése mellett a szociáldemokrácia előretörését hozták. A baloldali párt ugyanis Szlovákiában 126%-kal szerzett több szavazatot, mint 1925-ben, s az összes szavazat 9,55%-át kapta meg. Előretörése Dél-Szlovákiában is kimutatható, ahol körülbelül kétszer annyi szavazatot kapott, mint 1925-ben. Ám ha azon 9 járás eredményeit megvizsgáljuk, ahol a magyar lakosság aránya 1930-ban meghaladta a 70%-ot,466 azt látjuk, hogy csupán az ott leadott szavazatok 3,6%-a jutott nekik. Ha pedig ebből leszámítjuk az ottani szlovákok szavazatait, akkor ezekben járásokban átlagban a magyar lakosságnak csupán mintegy 3%-a szavazhatott a szociáldemokráciára. A többségében agrárjellegű, falusias vidékkel szemben némileg jobb eredményeket mutatnak a dél-szlovenszkói városok, bár azokban - vegyes jellegük miatt - sokkal nehezebb kimutatni a magyar szavazók preferenciáit. Komáromban, ahol a szociáldemokrácia beágyazódása már hagyományosan erős volt, 1209 szavazatot kaptak, így a város nemzetiségi arányait figyelembe véve a magyarok mintegy 15%-a szavazhatott a szociáldemokrata listára. Ha nem is ilyen arányban, de a fenti járási átlagnál magasabb arányban szavazhattak a magyarok a baloldali listára Pozsonyban, Léván, Losoncon és Kassán is. Számításaim szerint az 1929- es parlamenti választások során a szlovenszkói magyar választók mintegy 4%-a adhatta le szavazatát a szociáldemokrácia aktivista magyar szekciójára. Ez a mintegy 10 ezer szavazat, amely a pártra a Szlovákiában leadott voksok kb. 7,5%-át tette ki, feltehetően jóval kevesebb volt, mint amire a párt prágai vezetése a magyar szociáldemokrácia integrálása előtt számított. Persze, a csehszlovák szociáldemokrácia sem volt egyáltalán nagyvonalú a Magyar Szervezőbizottsággal szemben, hiszen tagjai a képviselőházi listán egyetlen befutó helyet sem kaptak, s csupán a rendkívül jó választási eredményeknek volt köszönhető, hogy Farkas Zoltán kassai ügyvéd bejutott a szenátusba. Ugyanez a képviselőházi választásokon azonban sem Schulcznak, sem Borovszkynak nem sikerült. Az 1930-as érsekújvári kongresszus győzedelmes propagandája ellenére az OMSZ szervezési szempontból sem ért el nagy eredményeket. Az 1926-os állapothoz képest, amikor a magyar szociáldemokráciának 42 alapszervezete volt, 1930-ra ugyan 83-ra tudták növelni ezek számát, de a magyar szekció taglétszáma így sem haladta meg a 4 ezer főt. A legnagyobb gondot azonban a tagság összetétele jelentette, amelyről egy csehszlovák jelentés is a következőket mondta: „a tagság eléggé kétes egyének köréből származik, jelentős számban az ún. politikai emigránsok közül, akik a párttagságukat nemritkán különböző előnyök (állampolgárság, mun463 Osyková: Volebné, i. m. 183. 464 Csehszlovákiai Népszava, 1929. október 24., 1. 465 Uo. 6. 466 A Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Ógyallai, Párkányi, Zselízi, Feledi, Tornaijai és Királyhelmeci járás adatait vettük figyelembe.
