Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
A magyar szekció helyzete az országos szociáldemokrata pártban 109 kahely, segélyek stb.) megszerzésére használják, hogy azután elhagyják a pártot és más pártokban keressenek egyéni érvényesülést.”467 Különösen magas volt a párttagok aránya a tanítók és egyéb állami alkalmazottak körében, de ez nem magyar sajátosság volt, hanem általános csehszlovákiai jelenség, hiszen húsz éven keresztül ugyanazon pártok voltak kormányon, és egyeses reszortok valósággal egy-egy párt „hitbizományává” váltak.468 A magyar szekció másik problémáját a sajtója jelentette, hiszen a 2 ezer példányban kiadott Csehszlovákiai Népszava eléggé unalmas és minimális befolyással bíró lap volt, amelyet a kormányhoz túlságosan is lojális Váradi Aladár és Surányi Géza páros szerkesztett. Mivel a két szerkesztő meglehetősen magas havi apanázsban részesült (2 ezer korona), a lap pedig ráfizetéses volt, ez még tovább növelte a magyar szekció fenntartására fordított terheket, hiszen az Országos Magyar Szervezőbizottságnak semmiféle önálló jövedelemforrásai nem voltak. Vagyis - állapította meg a fent már idézett jelentés - a magyar „frakció nemcsak hogy aláássa a csehszlovák szociáldemokráciának a magyar irredentizmus elleni akcióképességét, hanem anyagilag is jelentősen megterheli a pártot, így az ilyen együttélés előnyei igencsak megkérdőjeleződnek”.469 A szociáldemokrata eszmék terjesztésében fontos szerepet kaptak a párt által fenntartott munkásakadémiák. A magyar szekció szinte minden nagyobb településen működtetett ilyet, amely gazdag művelődési programmal igyekezett magához vonzani az érdeklődőket. Ezek közül elsősorban a különféle előadás-sorozatok kaptak jelentőséget, amelyeken a kor vezető csehszlovák politikusai (pl. Ivan Dérer) éppúgy megszólaltak, mint a baloldalhoz besorolható magyarországi írók (pl. Kassák Lajos). Az OMSZ igazi gondját azonban az jelentette, hogy noha 1929-től tkp. a kormánykoalíció tagja volt, érdekérvényesítő ereje a nullával volt egyenlő. Az országos pártvezetésben szlovák politikus is alig volt,470 magyar pedig egyáltalán nem jutott be. A szlovákiai tartományi elnökségnek a harmincas években már Schulcz is a tagja volt, a végrehajtó bizottságnak pedig további 3-4 magyar tagja is akadt, ám ez mit sem ért, hiszen a CSSZMP centralista felépítése miatt a „dolgok” Prágában dőltek el. Mindez azt eredményezte, hogy a szervezeti önfeladást a „magyar program” feladása követte. A magyar szociáldemokrácia az évek során jelentősen elfordult eredeti, a csehszlovákiai nemzetek önkormányzatát követelő programjától, s fokozatosan hozzáidomult az anyapárt centralista, a Csehszlovák Köztársaság érvényes szerkezetét és nemzetiségi politikáját konzerválni kívánó programjához. Sőt mi több, a magyar szervezőbizottságnak a kezdeti időszakban nem is volt jól artikulált önálló nemzetiségi programja sem, ami az 1930-as évek elején a párton belül felszínre kerülő viták egyik forrásává vált. Éppen ezért az 1930-as érsekújvári kongresszus után néhány héttel a szűkebb pártvezetés tagja, Váradi Aladár felvázolt a Csehszlovákiai Népszavában egy nemzetiségi-kisebbségi programot, amelyet véleménye szerint a csehszlovák szociáldemokráciának képviselnie kellene.471 A program alapját a nemzeti -467 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 393, Naši Maďari 8. zv. 1666/31. 468 Plasztikus helyzetleírást nyújt erről a néhai kiváló szlovák történész, Ľubomír Lipták, aki szerint „az államigazgatás egyes reszortjai és az állami vállalatok mintha egy-egy párt minisztereinek hosszú távú bérletében lettek volna, akik a megbízható párttagok lerakatát hozták így létre. A vasút és a posta a jobboldali pártok befolyása alatt állt, a belügy alá tartozó hivatalok, a csendőrség és a rendőrség viszont az agrároké volt. Egyes szlovák vállalatoknál és gyáraknál, amelyek cseh bankok tulajdonában voltak, a legkifizetődőbbnek a nemzeti demokratákhoz vagy legalábbis az agrárpártiakhoz való csatlakozás számított.” Lipták, Ľubomír: Slovensko v 20. storočí. Bratislava, Kalligram, 1998, 111. 469 Uo. 470 A párt 36 tagú végrehajtó bizottságában Szlovákiát egyedül Ivan Dérer képviselte. 1930 után ugyan két szlovák tagja volt a végrehajtó bizottságnak, de ez is aránytalanul kevés volt. 471 Csehszlovákiai Népszava, 1930. augusztus 17., 1.
