Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
94 A jubileumi év Nem kisebb feltűnést keltettek Szüllő Géza, a későbbi események utólagos ismeretében akár váteszinek is nevezhető szavai is, aki a néhai Masaryk elnök „az igazság győzni fog!" jelszavát kölcsönözve a magyar igazság közeli győzelméről beszélt. Az EMP parlamenti klubjának elnöke szerint a nemzetközi politika kedvező viszonyokat teremt ehhez, hiszen a kisantant már csak légvár, amelynek nincs semmi ereje, Csehszlovákia pedig egyedül maradt, így „1938-ban nagy meglepetések várhatók. A magyaroknak mindent meg akarnak majd adni, de ez már akkor későn fog jönni”.255 Bár Szüllő szavai jórészt beteljesültek, mi mégis úgy véljük, hogy ebben az esetben sokkal inkább a kitűnő debattőmek tartott politikus retorikai fogásairól van szó, mint a helyzet alapos ismeretéből származó elemzésről. Az EMP s vezetői ugyanis annak ellenére, hogy egyedüli hosszú távú megoldásként a határok békés revízióját fogadták el, 1938 elején még nem rendelkezhettek olyan információkkal, amelyek a közép-európai helyzet radikális, a versailles-i határok lebontásával járó megoldását előrevetíthették volna. Elsősorban az OKP korábbi politikájának folytatásaként úgy gondolták, hogy a revízióra a köztársaság dezintegrációja fog majd reális esélyt teremteni, azt viszont legkönnyebben a szlovák autonomizmus támogatása által lehet elérni. Ezt a célkitűzést meglehetős nyíltsággal fogalmazta meg Esterházy János pártelnök egy 1938 tavaszán Budapestre küldött jelentésében, amelyben a követezőket írta: „...nekünk magyaroknak elsőrendű feladatunk lehetőleg mások által is destruáltatni a köztársaságot, azzal, hogy úgy befelé mint kifelé lehessen bizonyítani, hogy csehszlovák egység nincs. Soha erre nagyobb szükség nem volt, mint most a jubileumi esztendőben, mikor a prágai centralista körök legnagyobb törekvése az, hogy kifelé dokumentálják a csehszlovák egységet.”256 Ebből a szempontból Esterházy különösen veszélyesnek ítélte meg Milan Hodža miniszterelnöknek azt az 1938 elején felerősödő szándékát, hogy bizonyos engedmények árán (pl. a közigazgatás decentralizálása) a prágai kormányba csábítsa az autonomista Hlinka-pártot, s ezzel megakadályozza egy egységes Prága-ellenes autonomista front létrejöttét.257 A miniszterelnök szándékának némi esélyt adott, hogy bár a HSLS folyamatosan radikalizálódott, ellenzéki pártként azonban szinte semmit sem tudott programjából realizálni, amit egy esetleges kormánytagság megváltoztathatott volna. Az ígéretesen induló tárgyalások február végére kudarccal zárultak, s a néppárt kormányba való belépése helyett a HSLS, az SdP és az EMP között meginduló tárgyalások nyomán a Prága számára legrosszabb forgatókönyv, egy autonomista blokk kialakulása kezdett körvonalazódni. Igaz, ez is inkább a sajtó felé tett nyilatkozatok szintjén volt erősebb, mint tényleges tartalmában, hiszen a résztvevő felek közötti viszonyt sokkal több ellentét és egymással szembeni érdek terhelte, mint ami összekötötte őket. Esterházy, aki ebben az időszakban elsősorban a már agg Hlinka páter potenciális utódjának tekintett Karol Sidorral épített ki szorosabb kapcsolatot, mindent megtett, hogy megakadályozza a szlovák pártnak a kormányba való belépését. A már említett Budapestre küldött jelentésében azonban saját szerepét jócskán túlbecsülve úgy számol be erről,258 mintha a Hodža tervének kudarca egyenesen az ő érdeme lett volna. Beszámolója szerint ő vette rá Sidort, hogy a szlovák pártban „fokozottabb mértékben hangoztassák az autonómia szükségességét”, s neki köszönhető az is, hogy a Hlinka-párt lapja, a Slovák február végén interjút közölt Henleinnel, 255. SNA, f. KÚ BA, k. 254. 2023/38.prez. 256. MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 179/res.pol.l938. 257. Vö. Bystrický, Valerián: Národnostný štatút a štátoprávne programy na Slovensku roku 1938. In UŐ: Od autonómie k vzniku slovenského štátu. Bratislava, HU SAV, 2008. 87. 258. MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 179/res.pol.l938.
