Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
Magyar politika 1938 tavaszán 95 Pješčakkal és Esterházyval, amelyben a német, a ruszin és a magyar pártvezérek a szlovák autonómia támogatását hangoztatták,259 majd erre reagálva a lap következő számában Andrej Hlinka a négy nemzet közös autonomista harcáról beszélt. Ezek a megnyilvánulások pedig Esterházy szerint olyan légkört teremtettek, amelyek keresztülhúzták Hodža és Hlinka tárgyalásainak eredményességét. Hogy az EMP taktikájában ekkor még mindig a szlovák autonómia támogatása játszotta a legfőbb szerepet, abból a megnyilatkozásból is kiviláglik, amelyet az EMP parlamenti klubjának elnöke, Sztillő Géza tett a párt nevében március 29-én. Beszédében Szüllő a kormányfőnek az előző nap a nemzetiségi kérdés megoldásáról tett nyilatkozatára reagált, s a tulajdonképpen a HSĽS nevében felszólaló Jozef Tiso beszédével összhangban260 az EMP legfőbb követeléseként Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját nevezte meg: „Mi magyarok szlovák testvéreinkkel együtt kívánjuk azt, hogy a köztársaság kebelén belül minden nemzet saját földjén, saját sorsát maga intézze. Az autonómia alapját, amit kívánunk, a pittsburghi szerződés teremtette meg, Kárpátalja önkormányzatát maga a békeszerződés írta elő. ”261 A szlovák autonomizmus Esterházy által szorgalmazott támogatása és a szudétanémet kapcsolatnak az anschluss utáni látható felértékelődése azonban komoly vitákat vetett fel az EMP-n belül az iránt, hogy milyen irányvonalat folytasson a továbbiakban a párt. A vita egyik forrását az a vélemény adta, mely szerint egy esetleges szlovák autonómia keretein belül a magyarság helyzete nem javulna, hanem romlana. Esterházy éppen ezért a március végén Tisónál tett látogatása során garanciát próbált volna ebben az ügyben a szlovák politikustól kérni, illetve egy ígéretet, hogy az autonóm Szlovákiában a magyart második államnyelvként ismerik el, ám Tiso az adott helyzetben a választ még nem tartotta aktuálisnak, másrészt azt kérte volna a magyar párttól, hogy cserében az ismerje el az állam területi egysége sérthetetlenségének az elvét - ami pedig természetesen az EMP számára jelentett gondot.262 A szlovák autonómia támogatásától is látványosabb vitákat okozott a párton belül az SdP- hez fűződő viszony kérdése, amit nem csupán a szlovákiai németek kapcsán a két párt között már jelzett konkurencia tett problémássá. A Szudétanémet Párttal szembeni averziók másik forrását a párt vezetőinek és a párttagok döntő többségének a nemzetiszocializmussal szembeni ellenérzése jelentette, illetve az a vélekedés, hogy a fennálló európai erőviszonyok közepette az SdP agresszív, már-már alkotmányellenes politikája nem vezethet eredményre. Míg azonban Esterházy (bár ő Budapest utasításaihoz igazodva az SdP-vonalat sem ellenezte) és Szüllő éppen ezért továbbra is az őslakosság együttműködésére helyezte volna a hangsúlyt, a Jaross Andor és Koczor Gyula pártigazgató által képviselt szárny a Németország politikájához való igazodásban és az SdP-vel való szorosabb együttműködésben látta a követendő utat.263 Ez a kettősség az anschlussnak az Egyesült Párton belüli fogadtatásában is megmutatkozott. A német-osztrák egyesülés - bár ez a fogalom a valóságot kicsit megszépíti - abban a tekintetben, hogy a versailles-i rendszer bukásának volt fontos eleme, megegyezett az EMP irányvona-259. Vö. Slovák, 1938. február 27. 260. A két párt feltehetően egyeztetett a deklarációk szövegéről. Vö. Esterházy jelentésével a Tisóval folytatott találkozójáról MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 179/res.pol.l938. 261. Digitálni knihovna NS RČS 1935-1938, Poslanecká snémovna - stenoprotokoly, 143. schűze, Uterý 29. bfezna 1938. http://www.psp.cz/eknih/1935ns/ps/stenprot/143schuz/prilohy/priloh01.htm. A felszólalás teljes szövegét lásd 1. sz. függelék 262. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 5320/1938. 263. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 7919/1938.
