Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
Magyar politika 1938 tavaszán 93 Az EMP-t azonban egyéb feszültségek is terhelték, így a párt első vonalbeli vezetői közötti nem túl jó viszony. Szüllő Géza, aki éveken keresztül a szlovákiai magyar politika első embere volt, ugyanis nehezen fogadta el, hogy az Egyesült Párt két fiatalabb és agilisabb politikusa, Jaross Andor és Esterházy János nem csupán a párt szervezeti irányítását veszik a kezükbe, de igényt tartanak irányvonalának a kijelölésére is, s Budapest is egyre inkább őket tekinti partnernek. Persze nem csupán a párt irányítását illető elképzelések adtak okot a Szüllő és a két fiatalabb pártvezér közötti ellentétekre, hanem a Budapestről származó anyagi eszközök fölötti ellenőrzés kérdése is. Ha ugyanis hinni lehet a csehszlovák belügyi szervek jelentéseinek, akkor Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár közbenjárására 1937 végén kivették Szüllő kezéből a pénzügyek fölötti rendelkezés jogát, s azt Jarossra és Esterházyra ruházták át, s így Szüllőnek, aki meglehetősen sokat utazott és költött, tőlük kellett anyagiakat igényelni.251 Ez lehetett az egyik oka annak is, hogy 1938 elején Szüllő memorandumban fordult Budapesthez, amelyben alkalmatlannak minősítette Jarosst és Esterházyt a párt irányítására, s azt követelte, hogy a pártvezetést egy kézbe, a parlamenti klub elnökének (vagyis saját magának) a kezébe összpontosítsák. A párton belüli feszültségeket azonban hiba lenne csupán Szüllő személyéhez kötni, hiszen Jaross és Esterházy között is egyfajta koncepcionális ellentét húzódott, és vetélkedés folyt közöttük, hogy ki legyen a párt egyedüli vezére. De élénk visszhangot váltott ki a párton belül az Esterházy János és a pozsonyi pártszervezet erős embere, Jabloniczky János közötti nyílt ellentét is, ami ugyan már régebbtől húzódott, de ami ’38 tavaszán nyíltan is a felszínre tört. A pozsonyi pártszervezet március 24-i ülésén ugyanis Jabloniczky éles kirohanást intézett az egyébként jelen nem levő Esterházy ellen, azzal vádolva őt, hogy a pártvezetői szerepét személyes érdekei szolgálatába állította, miközben a magyarság számára eddig semmilyen eredményt nem tudott produkálni.252 A nyárig húzódó és a párt legfelső fórumain több ízben is előkerülő konfliktus mögött feltehetően személyes ellentétek is húzódhattak, bár a szlovák források azt sem zárják ki, hogy az eredetileg az OKP érdekeltségi körébe tartozó, ám ekkor már Jabloniczky felügyelete alatt álló pozsonyi Concordia nyomda kérdése is szerepet játszhatott a viszályban. Nem kis gondot okozott a pártvezetésnek a Budapestről érkező instrukciók ellentmondásos jellege is. Az EMP miközben alárendelte magát a budapesti utasításoknak, több esetben kritikával is illette az ottani politikát, így például azt a látszólagos közeledést, amely 1937 végén következett be Budapest és a kisantant államai, köztük Csehszlovákia között. Az EMP vezetői határozottan azt az irányvonalat követték, amely szerint Prágának először a magyar kisebbség képviselőivel kell megegyezniük, vagyis ki kell elégítenie azok követeléseit, s csak utána következhet valamiféle diplomáciai közeledés Prága és Budapest között.253 Az Egyesült Magyar Párt életében az 1938-as év első fontos eseményét a párt parlamenti klubjának február 4-i, pozsonyi tanácskozása jelentette, ahol a párt vezetői által már nyilvánosan megfogalmazódtak azok a gondolatok, amelyek a következő hónapokban központi szerepet kapnak majd az EMP kommunikációjában. Különösen fontos ebből a szempontból Esterházy gondolatmenete, aki a teljes magyar egység megteremtésének célkitűzését fogalmazta meg. Az EMP ügyvezető elnöke szerint ugyanis olyan idők következnek majd, amikor „minden magyarnak színt kell vallania” s amikor a népi gondolat már nem engedi meg azt, hogy legyenek olyan magyarok, akik „nemzetközi cégér alatt működő pártprogramokat szolgáljanak”.254 251. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 1233/1938. 252. NAČR, f. PMRk. 575, 9256/1938. 253. MOL, K-63, 60. cs, 7/4 t. 117/pol. 1937. 254. PMH, 1938. március 6.