Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
86 A jubileumi év Komáromban az 1935-ben alakult Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség tartotta második rendes közgyűlését, amelyen a szövetséget alkotó három szervezet - a Jókai Egyesület, a Toldy Kör és a Kazinczy Társaság - küldöttei vettek részt. A Staud Gábor, Jankovics Marcell és Sziklay Ferenc nevével fémjelzett szervezet szellemiségében inkább az ellenzéki pártokhoz állt közelebb, míg a Csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség, amely február 8-án Érsekújvárott tartott közgyűlést, az EMP korifeusainak szemében inkább aktivista tömörülésnek számított.225 Ennek is volt köszönhető, hogy noha az állam jelentős összegekkel támogatta a helyi és járási közművelődési szervezetek tevékenységét, a magyar politika elutasító magatartása következtében a magyar régiókban - kevés kivételtől eltekintve - ezek csupán alig fejtettek ki valami tevékenységet. A hétköznapok normalitása helyett a honi magyar politika már az év első napjaitól kezdve meglehetősen mozgalmas volt, hiszen azt minden politikai irányzat érezte, hogy az előző évben az európai és a csehszlovák politikában bekövetkezett események miatt a szlovákiai magyar társadalom, illetve az egyes politikai erők sem kerülhetik meg azt, hogy világossá tegyék viszonyukat a huszadik évébe lépett Csehszlovák Köztársasághoz. Természetesen ez a viszony, mint ahogyan maga a magyar társadalom, minden szempontból strukturált és sokszínű volt. Másrészt a korabeli szlovákiai magyar politikának viszonylag szűk volt a mozgástere. Ha sarkítottan akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, hogy az ellenzéki Egyesült Magyar Párt Budapest, az aktivisták Prága, a kommunista párt magyar funkcionáriusai pedig Moszkva bábfigurái voltak. így a pártok reakciói és magatartása is viszonylag jól megjósolhatok voltak. A baloldal nem csupán Csehszlovákiát, hanem a szlovákiai magyarságot fenyegető veszélyként értelmezte a fasizmus előretörését, s köreikben ismét feléledtek a népfrontos jellegű igények.226 A Magyar Nap vezető publicistája, Vass László a Mi lesz velünk, magyarokkal? című írásában a magyarországi nemzettudat és kultúra általa gleichschaltolásnak nevezett folyamata kapcsán azt fejtegette, hogy ezáltal a nemzetmentés súlypontja a kisebbségi magyarok, köztük a szlovákiai magyarság vállára fog nehezedni.227 Éppen ezért a szlovákiai magyarok összefogását sürgette, mivel csak ez garantálhatja az oktatási, állampolgársági és más sürgető ügyek megoldását. Az egymással szembenálló érdekek miatt azonban egy ilyen összefogásnak kevés esélye volt, noha a Bodrogközben történt rá kísérlet. A korabeli viszonyok között szokatlan módon február 12-én Királyhelmecen az EMP, a CSKP, a szociáldemokraták és az Agrárpárt helyi képviselői közös tanácskozást tartottak, amelyen elhatározták, hogy a magyarság érdekében összehívják a bodrogközi magyarság konferenciáját.228 A konferencia március közepén valósult meg, s noha az Egyesült Magyar Párt központi szervei kemény ellenkampányt fejtettek ki vele szemben, a párt helyi képviselői mégis ott voltak a 26 település képviseletében Királyhelmecen megjelent mintegy 250 küldött között. Igaz, a vezérszerep a kommunistáké és az ott a nagypolitikában ismert személyek közül egyedül megjelent Kosik Istváné volt, s az elfogadott határozat is az ő retorikájukat tükrözte. ,A köztársaság, a demokrácia és a béke sikeres védel-225. Magyar Nap, 1938. február 9. 226. 1936-ban már voltak kezdeményezések a szlovákiai magyar kultúra antifasiszta erőinek összefogására, amely kísérlet a Tavaszi Parlament elnevezést kapta Ez az összefogás akkor az Egyesült Magyar Párt ellenállásán megbukott. Ezzel kapcsolatban lásd Vadász Ferenc: Magyar kulturális népfrontszervezési kísérletek Csehszlovákiában. 1936-1938. Múltunk, 1997, 3. sz. 105-135. 227. Magyar Wap, 1938. február 27. 228. Magyar Nap, 1938. február 16.
