Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
Magyar politika 1938 tavaszán 87 me megköveteli, hogy orvosolják a magyar nép fájó sebeit” — mondta ki a határozat, amelyben többek között a magyar iskolahálózat kiépítését, a Bodrog és a Latorca szabályozását követelték.229 230 A résztvevők egy nagy bodrogközi manifesztáció megtartását is tervbe vették, erre azonban az áprilisban kihirdetett gyűléstilalom miatt már nem került sor. 2.4.1. Az aktivizmus felemás „győzelme” a magyar nyelvű feliratok és az állampolgárság ügyében A magyar aktivizmus, mint az korábban már jeleztük, nagy reményekkel fogadta a kormányzat és a német aktivisták között 1937 februárjában megkötött egyezséget, s valami hasonlót remélt magyar vonalon is. 1938 elején azonban egyre inkább azt kellett tapasztalnia, hogy az ígéretek valóra váltása késik, amit Dzurányi László a február 18-i egyezség évfordulójára írt vezércikkében úgy kommentált, hogy február 18-a évfordulójához „nem ágy érkeztünk el, ahogyan szerettük volna és igényeltük volna. Mert a jogszerzés útján csak kevés lépést tettünk eló're, csak kis részleteredményekig jutottunk el. Es kisebbségi problémáink nagyjában és általában ma is megoldatlanok".230 A Dzurányi szavaiból kicsengő csalódottságot nyilvánvalóan Prágában is érzékelniük kellett, s így, ha játékban akarták tartani a kormánypárti magyarokat, nem várhattak tovább az ígéretek teljesítésével. Ennek a külső kényszer hatására történő, sajátos szempontú problémamegoldásnak volt a szép példája a magyar nyelv vasúti és postai használatának rendezése. A magyar nyelvű vasúti feliratok hiányának rendezése már évek óta az ellenzéki magyar pártok egyik visszatérő követelése volt, sőt ez az igény már az aktivista képviselők memorandumaiban is megjelent. A szociáldemokraták magyar szekciójának a lapja, a Csehszlovákiai Népszava 1937 februárjában pedig egyenesen arról számolt be, hogy Schulcz Ignác szociáldemokrata képviselő már meg is egyezett a vasútügyi minisztériummal a kétnyelvűség bevezetéséről.231 Az, hogy a kormány folyamatosan halasztotta ennek a jogos igénynek a teljesítését, azért is volt meglehetősen kényelmetlen az aktivista vezetőknek, mivel a szudétanémetek által lakott területen természetesnek számítottak a kétnyelvű vasúti és a postai feliratok. Annál nagyobb volt az öröm a magyar aktivista táborban, amikor 1938. március 4-én megjelent a Vasút- és Postaügyi Minisztérium rendelete, amely kétnyelvű, szlovák-magyar nyelvhasználatot írt elő Dél-Szlovákia vasútállomásain és postahivatalaiban. A rendelet értelmében kétnyelvűén kellett feltüntetni a vasútállomásokon lévő tájékoztató táblákat, a menet- és pogygyászjegyeket, a szállítóleveleket, a heti munkás- és diákigazolványokat, sőt a sorompók előtt is magyar nyelvű figyelmeztető táblákat kívántak elhelyezni „Vigyázz, hajön a vonat!” és más hasonló tartalommal.232 A rendelet értelmében a magyar többségű vidékeken szolgálatot teljesítő vasúti és postai alkalmazottak kötelezőek lesznek elsajátítani a magyar nyelvet, s a minisztérium azt is kilátásba helyezte, hogy az érintett településeken szolgáló vasutasok számára szükség esetén magyar nyelvtanfolyamokat szervez. Hasonló módon kétnyelvű feliratokkal kellett ellátni a rendelet hatálya alá eső postahivatalokat, valamint az itt használt nyomtatványokat is. 229. Magyar Nap, 1938. március 20. 230. Magyar Újság, 1938. február 18. 231. Csehszlovákiai Népszava, 1937. február 28. 232. AMZV, f. III. sekce, k. 609, fasc. 3a; Magyar Újság, 1938. március 4.
