Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
A veszélyeztetett köztársaság 73 Az előzőkben számba vett honvédelmi intézkedéseket a köztársaság lakosságának nagy része kedvezően fogadta, s a korabeli megítélés szerint jelentősen javult a lakosság és a hadsereg kapcsolata.186 Arra azonban, hogy a szlovákiai magyarok hogyan reagáltak minderre, hiteles források hiányában nehéz egyértelmű választ adni. Csak feltételezhetjük, hogy a honvédelmi kiképzést nyűgnek érezték, a Honvédelmi Hozzájárulás kasszájába pedig Dél- Szlovákiából nagyságrendekkel kisebb összegek kerültek befizetésre, mint a cseh vagy a szlovák lakosságú vidékekről. Az azonban bizonyos, hogy a betonerődítmények építését ellenérzésekkel fogadták. S nem csupán katonai céljaik miatt, hanem azért is, mivel a betonerődítmények építése kapcsán és az 1936-os államvédelmi törvény következtében a hatóságok számos korlátozó intézkedést léptettek érvénybe a határ menti területeken. A határövezetben (amelybe a magyar településterület több mint 90%-a beletartozott) az állam kisajátíthatta bármelyik birtokot, azokon a földeken és a szomszédos parcellákon pedig, ahol betonbunker épült, illetéktelenek nem tartózkodhattak, sőt a földtulajdonosok is csak nappali világosság mellett és csak a föld megműveléséhez szükséges időtartamban.187 Ezzel párhuzamosan a határ menti járások falvainak nagy részében megtiltották a fényképezést, a fényképező- és filmfelvevő gépek, festősegédeszközök hordását, a kettősbirtokosok állandó határátlépési engedélyeit pedig időnként minden indoklás nélkül bevonták. Mindezzel egy időben megszaporodott a kémkedési ügyekben perbe fogott magyarok száma, akiket nemegyszer hosszú börtönbüntetésre ítéltek.188 Ennek kirívó példáját jelentette az 1936-ban Komáromban és környékén letartóztatott magyarok pere, akik közül néhány főt 18-20 éves börtönbüntetésre ítéltek.189 Ők csupán az 1938 októberében meghirdetett amnesztia által szabadultak. A betonerődítmények építése mint az adott korszak legnagyobb volumenű beruházása tehát hatalmas üzlet is volt, normális körülmények között akár gazdasági hasznot is hozhatott volna a határ mentén élő magyar lakosságnak, ám nem így történt, hiszen az építésnél magyarokat csak a legritkább esetben alkalmaztak, s a beszállítókat is szigorúan megválogatták, tehát magyar vállalkozók nem kerültek közéjük. Ez ellen a megkülönböztetés ellen többek között a CSKP is tiltakozott, amelynek nemzetgyűlési képviselői 1937 nyarán interpellációban fordultak a nemzetvédelmi miniszterhez a magyar munkásság mellőzése miatt.190 A Steiner Gábor, valamint cseh, szlovák és német szenátortársai által aláírt interpellációban a komáromi erődítés példáját hozták fel, ahol a járási hivatal főnöke felsőbb utasítással és a magyarok megbízhatatlanságával indokolta a diszkriminációt. Nem övezte megértés a magyar lakosság részéről az Államvédelmi Őrség megszervezését sem, hiszen azt - a valóságnak megfelelően - olyan erőszakszervezetként értelmezték, amelyet alkalmasint ellenük is be lehet vetni. 186. Kamenec, i. m. 14. 187. ŠOA Rimavská Sobota, f. OÚ, k. 1,30/1938.prez. 188. Sallai Gergely: ,A határ megindul..." A csehszlovákiai magyar kisebbség és Magyarország kapcsolatai az 19.18-1939. évi államhatár-változások tükrében 1938-1939. Pozsony, Kalligram, 2009. 62. 189. Számadó Emese-Turi Zsolt: Komárom, 1938-1945. A Felvidék visszacsatolása és komáromi következményei a korabeli sajtó és dokumentumok tükrében. Komárom, Önkormányzat, 2008. 12-14. 190. Digitálni knihovna, NS RČS 1925-1929. Senát - Tiský, Interpelace č. 500/14. http://www.psp.cz/eknih/1935ns/ se/tisky/t0545_03.htm
