Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
70 A jubileumi év értékrendje mindenképpen szemben állt a köztársaság berendezkedésével, s ez intő jel kellett, hogy legyen Prága számára. Az 1935-ös választások további tanulságát a „pártok közötti frontvonalak megmerevedése” szolgáltatta. A választási eredmények véglegesen igazolták ugyanis a társadalom kettészakadását, ahol az egyik oldalon a centralista és csehszlovákista állammodell támogatói, a másikon pedig az annak lebontásában érdekelt erők álltak. S az erőviszonyok ekkor már meglehetősen kiegyenlítettek voltak. A harmincas évek közepe nem csupán Csehszlovákia, az egész térség szempontjából is fordulatot hozott, hiszen ekkorra már egyre kendőzetlenebből mutatkozott meg a náci Németország részéről a versailles-i Európa lebontásának az igénye, s ezzel egy időben az európai erőviszonyokban is jól látható eltolódás jelentkezett. A gazdasági válságból viszonylag gyorsan talpra álló Németország mind gazdasági, mind katonai szempontból Franciaország fölé kerekedett, miközben a közép-kelet-európai térségbe való gazdasági behatolása politikai térnyerést is eredményezett. Ezzel pedig fokozatosan semlegesítette Csehszlovákia biztonságának legfontosabb garantálóját, Franciaországot és a kisantantot. A versailles-i rendszer 1918-20 óta először defenzívába került, amivel együtt egyre inkább tarthatatlanná váltak azok a féligazságok, amelyekre ez a rendszer épült: közte az, hogy az első világháború a demokratikus és az antidemokratikus államok harca volt, amelyből a demokrácia került ki győztesen. Versailles ugyanis amellett, hogy az önrendelkezés elvét beteljesítve számos nemzet jogos önállósodási igényét is kielégítette, másoktól ugyanezt megtagadta, miközben egy olyan európai hatalmi rendszert hozott létre, amely Franciaországnak és szövetségeseinek (köztük Csehszlovákiának) számos illetéktelen előnyt biztosított.178 Amikor tehát a győztesek a versailles-i rendszert védték, egyben saját kivételezett helyzetükhöz is ragaszkodtak. Németország gazdasági és politikai előretörését a népiség-eszme közép-európai térhódítása kísérte. Ez az újfajta gondolatvilág a parasztságnak és a munkásságnak a kisebbségi társadalomba való beemelésével, a nemzeti összezárkózás és a többségi nemzettől való etnikai elhatárolódás gerjesztője volt.179 Ennek hatása Csehszlovákiában nem csupán a Szudétanémet Párt megerősödésében, hanem a szlovákiai magyar kisebbség két legerősebb ellenzéki pártjának az egyesülésében, az Egyesült Magyar Párt létrejöttében is kimutatható. A nemzetközi politikai légkör megváltozására és a kisebbségi társadalmak összezárkózására s ezáltal a revíziós fenyegetettség megerősödésére a prágai kormányzat is kénytelen volt reagálni, s lépéseket tenni az ország biztonságának biztosítására. Ennek elemeit a Szovjetunióval 1935-ben megkötött, ám gyakorlati szempontból hatástalan védelmi szerződés, valamint azok a belső katonapolitikai intézkedések képezték, amelyek az ország honvédelmét voltak hivatottak erősíteni. Trianon után Prágából nézve elsősorban a Habsburg-restauráció s egy magyar támadás veszélye látszott valószínűnek, s ezért a csehszlovák hadsereg felvonulási terve is elsősorban Magyarország ellen irányult, miközben a Németország felől érkező veszélyt a kormányzat és a hadsereg sokáig lebecsülte, s olykor még Flitler hatalomra jutása után is bagatellizálta. Ezt támasztja alá Edvard Beneš külügyminiszternek, későbbi köztársasági elnöknek egy 1933-ban, de már Hitler hatalomra jutása után elmondott beszéde, amelyben a hagyományos csehszlovák katonai doktrínával összhangban továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a csehszlovák 178. Čelovský, i. m. 17. 179. VÖ. Horváth Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. A romániai magyar kisebbségi elit politikai stratégiái (1931-1940). Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2007, 186.
