Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
2. A JUBILEUMI ÉV 2.1. A VESZÉLYEZTETETT KÖZTÁRSASÁG A kisebbségeket érintő törvények következetlen és felemás alkalmazása, valamint az államfordulatot követő kezdeti konfliktusok ellenére a Csehszlovákia számára gazdasági prosperitást és nemzetközi elismertséget eredményező húszas évek a nemzetiségi problémák látszólagos elsimulását is magukkal hozták. Ennek jeleként 1926-tól kezdődően a prágai kormánykoalícióknak német aktivista pártok is tagjai voltak, s a német lakosságon belül egyértelműen, de a magyarok között is láthatóan megerősödött a csehszlovák állam létezésével kiegyező, a kormányzat politikáját támogató magatartás. A nagy gazdasági válság nyomán kibontakozó gazdasági és szociális problémák és a nemzetközi életben a harmincas évek elején bekövetkezett változások azonban a szociális és nemzetiségi radikalizmus megerősödéséhez vezettek. Különösen igaz volt ez a németek által lakott határszélre, ahol talán a legsúlyossabbak voltak a válság következményei. Ezt és ennek következményeit a kiváló cseh gondolkodó, František Xaver Salda sorai is plasztikusan kifejezik: ,A német járásokban olyan éhség és szegénység tombol, amire emberemlékezet óta nincs példa. A szegénység tényleg annyira katasztrofális, hogy valósággal tönkreteszi a lakosságot. A munkanélküliság talán 250%-kal is magasabb ott, mint a mi [értsd a cseh - SA] járásainkban. Ti, cseh emberek, el tudjátok képzelni azt, hogy ebben a helyzetben a német nép ó'szintén vonzódjon a cseh államhoz?... Mi mást várhattok ezektől az emberektől, akiknek nem nyújtottatok időben tiszta vizet, mint hogy a hitlerizmus romlott kelyhéből igyanak?"175 A problémák valós okait felszámolni nem hajlandó prágai kormányzat a köztársaság belső rendjét fenyegető radikalizmust más megfelelő eszközök hiányában a hatalom retorzív eszközeinek megerősítésével - a cenzúra megszigorításával, a végrehajtó hatalom eszközeinek növelésével, a pártok feloszlatását lehetővé tevő törvény elfogadásával stb. - kívánta kezelni. Mindez a csehszlovák demokrácia átalakulását, egyfajta autoritativ demokrácia létrejöttét eredményezte, ám kevés valós eredménnyel, hiszen a társadalom radikalizálódásának ezek az intézkedések sem tudták útját állni. Ezt az 1935-ös választások is bizonyították, amelyeken a korábban betiltott két legszélsőségesebb német párt helyére lépő Szudétanémet Párt (SdP)176 szerezte meg a legtöbb szavazatot. S bár igaz, hogy az SdP akkor még inkább Othmar Spann rendi államának az elképzeléseihez volt közelebb,177 mint a nemzetiszocialista eszmékhez, ám 175. Kúrál, Václav: Česi, Nemci..., i. m. 86. 176. Az 1933-ban alapított párt eredetileg a Sudetendeutsche Heimatfront (SHF) nevet viselte, s csupán a választások előestéjén, a választási törvény előírásához alkalmazkodva vette fel a Sudetendeutsche Partei nevet. 177. Othmar Spann osztrák filozófus az 1921-ben megjelentetett Der wahre Stačil című könyvében a demokratikus és szocialista állam közötti ún. harmadik utat próbálta felvázolni. Ideálja egy bécsi központú és német dominanciájú univerzális rendi állam volt, amely uralta volna a közép-európai térséget. Antidemokratikus elképzelései számos tekintetben találkoztak ugyan a náci ideológiával (pl. az antiszemitizmusában vagy a vezérelvben), ám egyfajta alternatíváját is jelentették, így Berlin számára nem kívánt konkurencia is voltak.
