Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
50 Húsz év után 1.2.4. A szlovákiai magyarok vallási rétegződése Csehszlovákia megalakulását követően a szlovákiai magyar lakosság nem csupán nemzetiségi szempontból került számára szokatlan helyzetbe, az egyes egyházak szervezeti felépítésében bekövetkezett változások következtében némileg módosultak vallásgyakorlásának körülményei is. Ezzel párhuzamosan a köztársaság szekularizált és liberális világa a szlovákiai magyar egyházközösségekben a magyarországinál szabadabb szemléletet honosított meg, amely a modernebb európai áramlatok felé nyitottabb közösségi életet, a párbeszéd iránti elkötelezettség megerősödését eredményezte.110 A két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyar lakosság döntő többsége nem csupán tagja volt valamely felekezetnek, hanem magát vallásosnak is vallotta, s aktívan részt vett a hitéletben. Az 1930-as népszámlálás szerint a magyar lakosság 71,3%-a katolikusnak, 21,4%a reformátusnak, 3,4%-a evangélikusnak, 2,1 %-a görög katolikusnak, 1,6%-a pedig izraelitának vallotta magát. A mintegy 422 ezer főre rúgó magyar katolikus hitéletét számos tényező nehezítette. Ezek egyrészt a Prága és a Vatikán közötti ellentétekből fakadtak,111 másrészt a kormányzatnak a szlovákiai katolikussággal szembeni általános hozzáállásból, harmadrészt pedig a kormány magyarságot sújtó nemzetpolitikájának voltak a következményei. Mindezek, illetve az, hogy az államfordulatot követően a 7 szlovákiai püspökség közül mindössze Fischer-Colbrie Ágoston kassai megyéspüspök maradhatott a helyén, elbizonytalanították a magyar katolikusokat. A mintegy 300 magyar plébániát és a magyar anyanyelvű katolikusokat sújtó sérelem közül a legégetőbbek - egy 1922-ben a magyar papság által megfogalmazott memorandum szerint - a következők voltak: „hogy nincs magyar papnevelő és tanítóképző, megszüntették a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet és a kassai magyar jogakadémiát, a katolikus magyar középiskolákat a komáromi kivételével bezárták, így ellehetetlenült az anyanyelvi középiskolai és egyetemi képzés. ”112 Hosszú távon pedig kétségkívül a magyar nyelvnek az egyházi életben való használata és az önálló magyar püspökség, illetve vikariátus hiánya volt az, ami állandó konfliktust jelentett a magyar katolikus mozgalmak és Nagyszombat között. Mindezek ellenére a magyar katolikusok aktív társadalmi szerepet vállaltak, noha ezt végig nehezítette egy a teljes szlovenszkói magyar katolikusságot átfogó szervezet hiánya. Az 1924 és 1926 között működő Katolikus Nagybizottság ugyanis csak a magyar nyelvterület nyugati részét fedte le, mint ahogyan jobbára csupán a Nagyszombati Apostoli Kormányzóság területére terjedt ki az 1936-ban megalakult Magyar Katolikus Tanács tevékenysége is. A katolikus fiatalság a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületben, valamint a Prohászka Ottokár-körökben fejtett ki aktív tevékenységet. Több magyar katolikus könyvkiadó (a legnagyobb a Szent Ágoston Társulat) létezett, számos katolikus orientációjú magyar nyelvű lap (közülük kiemelkedett a Pfeiffer Miklós szerkesztette Új Élet és a regionális Sajó-Vidék) jelent meg, számos magyar katolikus egyesület is működött a korabeli Szlovákiában, s nem szabad 110. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998. I. Budapest, Ister, 1998, 207. 111. Az ellentétek alapvető forrása Prága kezdeti antiklerikalizmusa, illetve a huszita egyház támogatása volt, de évekig feszültséget okozott közöttük az egyházmegyei határok kijelölésének a kérdése is. A szlovákiai katolikus egyházzal és az egyházhatároknak az államhatárokhoz való igazításával kapcsolatban lásd Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség diszmembrációja (1918-1938). PhD. disszertáció, Budapest, ELTE BTK, 2009. 112. Uo. 129.
