Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 49 Ami a tanítóképzést illeti, a 18 szlovákiai intézményből 3-ban folyt magyar nyelvű oktatás, a pozsonyi Szent Orsolya-rendi apácák és a református egyház Komáromban fenntartott magyar intézményeiben, továbbá a pozsonyi Csehszlovák Állami Tanítóképző magyar tagozatán. Noha a három iskola számszerűen elegendőnek látszik, a tanítóképzős diákoknak csupán 11,2%-a volt magyar nemzetiségű, ami ismét a magyar nyelvű képzés hátrányos helyzetét igazolja. A magyar nyelvű közoktatás egészét nézve a szakiskolai oktatás terén mutatkoztak a legnagyobb hiányosságok, hiszen akár a kereskedelmi iskolákat, a mezőgazdasági intézeteket, a női foglalkozásokra képző iskolákat vagy a tanoncképzést nézzük, az állam egyik esetében sem biztosította a magyar lakosság arányának megfelelő képzési helyet, így ezeknek az iskolatípusoknak az esetében a magyar nemzetiségű diákok akár 25-50%-a is szlovák tannyelvű intézményeket volt kénytelen látogatni. A magyar nyelvű oktatási intézményrendszeren ütött legnagyobb rést a magyar nyelvű felsőoktatás felszámolása jelentette, így amíg a német kisebbségnek két egyeteme is volt (Prágában és Brünnben), a két világháború között végig hiányzott a magyar nyelvű felsőoktatás. Igaz ugyan, hogy a prágai és a pozsonyi egyetem bölcsészkarán egyaránt létrehoztak egy-egy magyar nyelvi és irodalmi tanszéket, ám a két tanszéknek sokáig csupán egyetlen tanára volt, Pavel Bújnák professzor személyében, aki cseh és szlovák nyelven tartotta előadásait. Az ő 1933-ban bekövetkezett halálát követően a prágai tanszéket Vladimír Skaliéka cseh nyelvész vezette tovább, míg a pozsonyi tanszék betöltetlen maradt. S bár a harmincas évek közepén ott is újraindult az oktatás, továbbra is részben kvalifikálatlan erőkkel s magyar nyelvű oktatók nélkül.108 Magyar nyelvű felsőoktatás hiányában a szlovákiai magyarok, akik egyetemen akartak tanulni, vagy Magyarországon végezték iskoláikat, vagy pedig valamelyik csehszlovák vagy német nyelvű egyetemen. Míg azonban a húszas években évente több száz szlovákiai magyar hallgató tanult magyarországi felsőoktatási intézményekben, a magyar szellemiségtől rettegő csehszlovák kormányzat 1928-ban adminisztratív akadályokat állított ez elé. Milan Hodža oktatási miniszter ugyanis rendeletben tiltotta meg a magyarországi diplomák csehszlovákiai érvényességének elismerését. Ez a diszkriminatív intézkedés azzal a következménnyel járt, hogy a harmincas évek második felében már csupán néhány tucat szlovákiai magyar folytatott magyarországi egyetemi tanulmányokat. Nem csoda, hogy az anyanyelvi képzés lehetőségétől megfosztott szlovákiai magyarok alulreprezentáltak voltak az egyetemi képzésben, hiszen az 1937/38-as akadémiai évben a csehszlovák felsőoktatási intézményekben tanuló 27 966 hallgatónak csupán 3,1%-a, vagyis 880 hallgató volt magyar nemzetiségű.109 Igaz, míg a húszas években még a német nyelvű egyetemek voltak a szlovákiai magyarok között népszerűbbek, 1938-ban már 80%-uk csehszlovák nyelvű egyetemet látogatott. A legtöbb magyar hallgató a pozsonyi Komenský Egyetemre járt, az orvosira 111, a bölcsészkarra 99, jogra pedig 74. A magyar nemzetiségűek aránya azonban így is csak az egyetem összes hallgatójának a 11,8%-át tette ki, vagyis jelentősen elmaradt a magyarságnak a szlovákiai összlakosságon belüli 17%-ától. A legnépszerűbbek mindenképpen az orvosi stúdiumok voltak, hiszen a pozsonyi és a két prágai egyetemen összesen 248 magyar medikushallgató tanult. Meglehetősen alacsony volt viszont a műszaki képzésben (169) és a természettudományi karokon tanuló magyarok száma (92). 108. A pozsonyi egyetem magyar tanszékének az ügyéről lásd bővebben Popély Gyula: Búcsú a főiskoláktól. Pozsony, Madách-Posonium, 2005, 61-70. 109. Zprávy Státního úradu štatistického. Ročník XIX. 1938. Praha, Statní úrad Štatistický, 1938, 448-450.
