Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
40 Húsz év után Hamis képet festenénk akkor, ha nem hangsúlyoznánk, hogy a korabeli Csehszlovákiában rendkívül színes volt a pártpaletta, így más pártok, főleg a zsidó pártok és a különböző helyi vagy rendi jellegű politikai szerveződések is számíthattak kis számú magyar szavazatra. Ezek a politikai erők azonban inkább csak a helyi szintű politikába tudtak bekapcsolódni, az országos politikában többnyire észrevétlenek maradtak. 1.2.2. Egyesületi élet, kultúra és sajtó a harmincas évek második felében Az impériumváltást megelőző évtizedek a magyarországi társadalom gyors fejlődésének, a társasági élet kivirágzásának az időszaka voltak, amely időszakban a modem világ érverését kitapintó polgárság lázas alapítási tevékenységbe kezdett: színjátszó csoportok, sportklubok, olvasókörök, karitatív szervezetek stb. százait hozta létre. A Csehszlovák Köztársaság demokratikusabb berendezkedése és liberálisabb szellemisége a dualizmus korának világánál is nagyobb teret nyitott a civil szféra előtt, ami a társadalmi élet lüktetőbbé válását, az egyesületek megszaporodását váltotta ki. Ez a társadalmi felpezsdülés rendkívül színes civil világot teremtett, amelyben a különböző társadalmi rétegek, felekezetek, nemzetiségek szervezetei olykor egymás mellett, máskor egymás ellenében vagy éppen egymással kooperálva működtek. A társadalmi egyesülés kereteit az egyik oldalon a rendszer liberalizmusa, a másik oldalon viszont az államhatalom szinte folyamatos megfigyeléssel, állandó rendőrségi ellenőrzéssel járó szigorú ellenőrző tevékenysége határozta meg. A Csehszlovák Köztársaságban ugyan nem volt akadálya a magyar társadalmi szervezetek alapításának, ám a hatóságok szigorúan betartatták, hogy azok politikai tevékenységet ne folytassanak, illetve semmi olyan nemzetépítő szerepet ne deklarálhassanak, amelyet a hatóságok a köztársaság szellemiségével összeférhetetlennek, a Szent István-i Magyarországot felidézőnek vagy irredentának tekintettek. Ezek a korlátok meglehetősen megnehezítették a magyar szervezetek bejegyzését és működését. S mivel a csehszlovák hatóságok rendkívül könnyen az irredentizmus bélyegét sütötték a magyar nemzeti érzések bárminemű megnyilvánulására, ez számos kulturális és más célzatú egyesület egyébként indokolatlan betiltását, működésének felfüggesztését vonta maga után. Az irredentizmus veszélyének indokával rendszeresen felülvizsgálták a közkönyvtárak állományát (olykor mesekönyveket is kitiltva azokból), s ugyanez miatt olykor még a magyar zenét játszó cigánybandák tevékenységét is igyekeztek korlátozni.85 Bár a különböző etnikumú egyesületekben való részvétel egyben a nemzeti hovatartozás demonstrálását is szolgálta, mint azt Elena Mannová ez irányú losonci és komáromi kutatásai igazolják, a városokban az egyesületi élet részben multietnikus alapokon nyugodott.86 Ez a jelenség leginkább a tradicionálisan háromnyelvű Pozsonyban volt a leglátványosabb, ahol az 1915-ben kimutatott 120 egyesület helyett 1929-ben már 676 működött,87 amelyek egy jó részében magyarok, németek, szlovákok, csehek éltek együtt, s amelyekben természetesnek számított a különböző nyelvek egyenjogúsága. A jó tollú irodalomtörténész, Kemény Gábor a „magyar időkben” az első köztársaság szellemi életére visszapillantva jegyezte meg, hogy a „kisebbségi irodalom a legújabb időkig nem 85. Szöllösová, i. m. 200. 86. Mannová, Elena: Konštrukcia..., i. m. 130-135. 87. Pozsony egyesületi életével kapcsolatban lásd Mannová, Elena: Spolky - čertove volky, ale aj škola demokracie. In Salner, Peter (red.): Taká bola Bratislava. Bratislava, Veda, 1991, 67-90.
