Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
22 Húsz év után A dél-szlovákiai városok etnikai jellegének megváltozásában számos tényező játszott szerepet, köztük nem kis mértékben a bevándorlás, vagyis a más helyen születetteknek a városokba költözése, illetve az ezekben a városokban létrehozott katonai helyőrség jelenléte, hiszen ezekben magyar bakát csak elvétve lehetett találni. A bevándorlás egyaránt jelentette a környező falvakban születettek beköltözését, de egyben Szlovákia távolabbi vidékeiről vagy a cseh országrészekből ideköltözötteket is. Különösen erőteljesen érintette ez a folyamat például Losoncot, ahol 1930-ban már csak az ott élő lakosság 28,1% volt helyi születésű, míg a Szlovákia más településeiről beköltözöttek aránya elérte a lakosság 50%-át, a cseh országrészekből beköltözötteké pedig a 11 %-ot.31 Az 1930-as népszámlálás idején 21 ezres Komárom városában például 9 999 olyan személy élt, aki Szlovákia más járásában és 2 087, aki a cseh országrészekben vagy Kárpátalján született. Ugyanekkor a 22 457 lakosú Érsekújvárott 6 763 volt, aki Szlovákia más járásában és 1 347, aki a cseh országrészekben vagy Kárpátalján született.32 Mivel a beköltözők elsősorban állami alkalmazásban vagy a kereskedelemben helyezkedtek el, nem csoda, hogy a korábban szinte teljesen magyar nyelvű Komáromban 1930-ban a magántisztviselők 37%-át, a köztisztviselők 54%-át, a katonák 71%-át csehszlovák nemzetiségűek alkották. A Duna-parti városban azonban ebből a szempontból még talán a legjobb volt a helyzet, hiszen Érsekújvárott a köztisztviselők 81 %-a volt csehszlovák, s a többi dél-szlovákiai városban sem lehetett jobb a helyzet.33 A katonasággal és a tisztviselőkkel szemben az őstermelők és a kézművesek esetében ilyen etnikai átalakulás nem következett be, ezekben a rétegekben továbbra is az őslakos magyar elem dominált, s ezzel továbbra is meghatározta a dél-szlovákiai városok jellegét. Ezt igazolja Komárom példája is, ahol egy 1929-es rendőri jelentés szerint az iparengedéllyel rendelkező 887 személyből 600 vallotta magát magyarnak, 242 zsidónak (feltehetően anyanyelvűk nekik is a magyar volt) és csupán 45 fő csehszlováknak.34 A fenti adatok alapján a magyarság visszaszorulása Dél-Szlovákia városaiban ugyan vitathatatlannak tűnik, azonban korántsem volt olyan mértékű, mint amit a népszámlálási adatok jeleztek. Az abszolút többség elvesztése ellenére ugyanis Léván, Rozsnyón, Rimaszombatban, Losoncon az első köztársaság utolsó évében is a magyar nyelvű lakosság számított domináns elemnek, s e városok kulturális jellegüket (napilapok fogyása, könyvtárak kölcsönzési statisztikája), valamint a köztereken használt nyelvet tekintve is magyar jelleggel bírtak, továbbá jelentős volt azok száma, akik ugyan a népszámlálás idején különböző okokból csehszlováknak vallották magukat, de a magyar nyelvű sajtót és könyveket olvasták szívesebben, s az utcán is inkább magyarul beszéltek. A dél-szlovákiai városok magyar jellegével, egyben a statisztikák fals voltával egyébként a csehszlovák politika is tisztában volt, hiszen az 1937-ben a statisztikák szerint már csupán 44%-ban magyar Rimaszombatba látogató Ivan Dérer igazságügy-miniszter az őt fogadó Eszenyi városbírónak mondott válaszában - a csehszlovák remzetiségi politika igazságos jellegét bizonyítani akarván - maga jelentette ki magyar nyelven, hogy Rimaszombat mindenkor magyar volt, magyar ma is és magyar fog maradni a jövőben is.35 31. Kővágó József: A szlovákiai magyar nyelvterület városai. Budapest, [i. k.], 1946, 26. 32. Sčítání lidu v republice Československé ze dne 1. prosince 1930. Díl III. Ostatní data demografická. Praha, Štátni úrad Štatistický, 1937, 18-19. 33. Kővágó, i. m. 30-31. 34. Az adatokat idézi Mannová, Elena: Konštrukcia menšinovej identity v mestskom prostredí. Maďari v Komárne a Lučenci (1918-1938) In Saluer, Peter-Luther, Daniel (eds.): Etnicita a mesto. Bratislava, Ústav etnológie SAV, 2001. 113. PMH, 1937. szeptember 9. 35.
