Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Az első bécsi döntés kihirdetését követően 227 Az arbitrázsterületet a magyar honvédség bevonulása előtt elhagyók száma máig tisztázatlan. Akik elmentek, elsősorban az 1918-20-as államfordulatot követően ide költözött (telepesek, hivatalnokok, tanítók) cseh és morva, kisebb számban szlovák lakosság köréből kerültek ki,752 a szlovák őslakosság többsége viszont maradt. Janics Kálmán szlovák statisztikai forrásokra hivatkozva 81 ezer elköltözött szlovák és cseh nemzetiségű személyt említ.753 Ezek nagy többsége állami alkalmazott és azok családja volt, de mintegy 3-400 családra (vagyis 2000 főnyire) becsüljük az ekkor eltávozott telepesek számát is.754 Az állami alkalmazottak és részben a magángazdálkodók, kereskedők stb. evakuálását a hatóságok szervezték, ám az idő sürgetése és a nem megfelelő előkésztés miatt ez gyakran akadozott. S bár - mint már jeleztük - az evakuálás már a bécsi döntés előtt megkezdődött, az eddigi otthonukat hirtelen elhagyni döntött családok sokszor rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, hiszen - ez főleg a telepesekre jellemző - egy-két nap alatt kellett volna vagyonuk egy részét (terményt, eszközöket, bútorokat) pénzzé tenniük, ami az adott helyzetben rendkívül nehéz volt. Mi több, a telepeseknek néhány helyen a magyar lakosság ellenséges és kárörvendő magatartásával is szembe kellett nézniük. Bár a magyar csapatok bevonulásáig továbbra is a csehszlovák hatóságok irányították az érintett területet, a bécsi döntés kihirdetését követőn aktivizálódott a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek helyi szervei megpróbáltak az átmeneti időszakra nézve valamiféle párhuzamos hatalmi struktúrát kialakítani, s részben átvenni az élet irányítását. Törekvéseiket a kassai példa is jól szimbolizálja: ,A Magyar Nemzeti Tanács, amely korábban nem volt megtűrve, megkezdte az ügyintézést. A város különböző részein irodákat nyitott, ahol jelentkezni lehetett a magyar polgárőrségbe. Ennek tagjai fehér karszalagot viseltek, amelyen Kassa címere, a polgárőr neve és azonosítási száma volt. Később a kereszteződésekben magyar cserkészek jelentek meg, s önkényesen irányítani kezdték a közlekedést. ”755 Néhány helyen az evakuálást is hátráltatták a magyar polgárőrök. Például a Garant folyó mentén található csatai kolóniát november 5-én megszállták, s megakadályozták, hogy a telepesek minden ingóságukat magukkal vigyék.756 A polgárőrségek működésének azonban nem volt jogi alapjuk, így a hatóságok a legtöbb helyen nem is engedélyezték, hogy beavatkozzanak az evakuáció menetébe. Kassán, ahol egyes leírások szerint757 a ,Mindent vissza” jelszó mintájára megalkotott ,Mindent visznek” jelszóval lehetett jellemezni az evakuációt, a fontosabb középületek elé is polgárőrséget állított az MNT helyi szervezete, ám a város katonai parancsnoka, Jaroslav Cihák tábornok eltávolíttatta őket. 752. A szlovák menekültek helyzetével és kérdésével kapcsolatban lásd Hetényi, Martin: Náčrt problematiky utečencov z Maďarska v okrese Nitra 1938-1945. In Smigel, Michal-Mičko, Peter (ed.): Od autonómie k samostatnosti. Slovenská republika 1939 - 1945 očami mladých historikov IV Banská Bystrica, Ústav vedy a výskumu Univerzity Mateja Bela, 2005, 429-442. 753. Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után (1945-1948). Pozsony, Madách, 1992, 41. 754. Vö. Simon Attila: Telepesek..., i. m. 197. 755. Obsadenie Košíc..., NA ČR, f. PMV-AMV 225, k. 1045, bez. č. 756. SNA, f. MH, k. 950, 8701/1938. 757. ,A következő napokon teljes volt a rendetlenség a városban. Az utcákon a társzekerek százai állottak, megrakva a kihurcolkodó csehek holmijaival. Mindent felszedtek, amit csak tudtak. Még a szögeket is kihuzgálták a falakból, nehogy itt maradjon a magyaroknak. De sebaj. Mi még segíteni szerettünk volna nekik, csak menjenek hamarább. De a csehek nem csak a magánlakásaikat ürítették ki, hanem a középületeket is.” Vitéz, Ferenc: Megváltódtak-e az én szenvedéseim is? In Gyomlay, i. m. 91.
