Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
A készülődés napjai 219 Polgárok és katonák! Még mindig tárgyalunk déli határaink biztosításáról. A magyarok napról napra többel követelnek. Legszívesebben már egész Szlovenszkóra rátennék kezüket. Csak egy gyenge pfBanatunkra várnak, hogy ide betörhessenek. Országunkba terrorcsapatokat küldenek, hogy zavart és nyugtalanságot keltsenek, hogy könnyebben gyilkolhassák és kínozhassák szlovák népünket. A szlovák népet hízelgő Ígéretekkel csalogatják. Testvérüknek nevezik a szlovákokat és biztosítják őket „magyar szerefetükről*. Ne higyjefek nekik ! Az édes barátkozás — hamisság ! Képmutatás, hazugság ... A magyar — sohsem volt a szlovákok testvére I Ma sem az és nem is lesz az soha, higyjéfek el ! Ezer esztendő alatt — nem is egyszer — bebizonyíthatták volna a magyarok ezt a nagy, őszinte szeretetüket a szlovákok iráni. De nem tették ! Ellenkezőleg. Sértegettek, igába hajtottak, megloptak bennünket. Elvették anyanyelvűnket, elszedték utolsó falat kenyerünket. Most som hiszünk nekik! Csak magunkban bízunk I Megvédjük örökségünket és kitartunk mellette. A szlovákok, csehek és kárpétoroszok hadserege veletek van. Támogassátok ezt a hadsereget teljes erőtökkel. A leszerelést mmcfaddig nem hajthatjuk végre, amíg alattomos kezek nyúlnak Htatéek felé, hogy ismét szolgaságba hajtsák. N« adjátok meg magatokat! Tartsatok ki mellettünk! A csehszlovák propaganda egyik terméke: a lakosságot a magyarokkal szembeni ellenállásra mozgósító röplap
