Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 21 A két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyarság döntő többségét Szlovákia településföldrajzi adottságaival összhangban alapvetően falusi népesség alkotta. Ez ugyan egész Szlovákiára jellemző volt, ám míg 1921-ben a magyarok között nagyobb arányú (18,1%) volt az 5 ezer fő feletti településen élők száma, mint a szlovákiai átlag (17,8%), 1930-ra ez a helyzet - feltehetően a városok szlovákosodása miatt - megfordult.28 Ekkor a magyarok mintegy 80%-a falusi jellegű, 6-7%-uk kisvárosias településen, 8-9%-uk közepes városban és 6%-uk nagyvárosban élt. A városiasodás Szlovákiában amúgy is elmaradt a cseh országrészek mögött, hiszen nagyvárosi jellege csupán Pozsonynak (1930-ban 123 ezer lakos) és egy kis jóindulattal Kassának (70 ezer lakos) volt. A magyar nyelvterületen fekvő városok közül (a már jelzett két nagyvároson kívül, amelyek annak peremén voltak találhatók) 1930-ban csupán négy (Érsekújvár: 22,4 ezer fő; Komárom: 21,1 ezer fő; Losonc: 15,5 ezer fő; Léva: 12,6 ezer fő) volt tekintető közepes nagyságú városnak, míg Rimaszombat (8 ezer fő), Rozsnyó (6,7 ezer fő), Dunaszerdahely (6,2 ezer fő), Ipolyság (5,8 ezer fő), Szene (5,6 ezer fő), Párkány (4,5 ezer fő), Galánta (4,4 ezer fő), Vágsellye (4,6 ezer fő), Tornaija (3,5 ezer fő), Ógyalla (3,3 ezer fő), Verebély (3,3 ezer fő), Királyhelmec (3,3 ezer fő), Nagykapos (2,5 ezer fő) és Szepsi (2,2 ezer fő) inkább kisvárosnak vagy nagyközségnek számított.29 A legnagyobb „magyar város” Pozsony volt, ahol 1930-ban mintegy 19 ezer magyar élt. Pozsony után sorrendben Komárom ( 12,6 ezer), Kassa (11,5 ezer) és Érsekújvár ( 10,2 ezer), következett. A felsorolt városok közül a két nagyvárosban a magyarság számaránya 1930-ra már 20% alá esett, míg a közepes nagyságú városok közül csupán Komáromban őrizte meg abszolút többségét. Olyan városokban viszont, mint Érsekújvár, Léva, Rimaszombat, Losonc, Rozsnyó, Galánta már ekkor 50% alá esett a magyarok kimutatott aránya, bár Érsekújvárott, Rozsnyón, Galántán és Rimaszombatban még a statisztikák szerint is relatív többséget alkottak. Őrizték viszont magyar többségüket az olyan kisvárosok, mint Királyhelmec, Tornaija, Szene vagy épp Ógyalla. Sajátos volt Dunaszerdahely helyzete, ahol a lakosság 35%-a zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, és ezáltal ebben a szinte színmagyar városban is 50% alá csökkent a magyarság hivatalosan kimutatott aránya. 5. táblázat. A lakosok összlétszáma és a magyarok aránya Dél-Szlovákia kiválasztott városaiban az 1921-es és az 1930-as népszámlálás alapján30 1921 1930 Összlakosság A magyarok aránya %-ban Összlakosság A magyarok aránya %-ban Érsekújvár 19 023 49,3 22 457 45,4 Ipolyság 4 698 58,3 5 804 54,9 Kassa 52 898 21,2 70 117 16,4 Komárom 17 750 76,5 21 153 59,7 Léva 10 343 64,5 12 576 39,6 Losonc 12417 42,3 15 457 25,9 Nyitra 19 118 10,7 21 283 4,5 Pozsony 93 189 22,2 123 844 15,3 Rimaszombat 7 096 69,2 8 044 43,6 Rozsnyó 6319 77,5 6 668 48,2 28. Gyurgyík László: A (cseh)szlovákiai magyarság..., i. m. 94. 29. Szlovákia településeinek adatbázisa In Szlovákiai magyar adatbank. Fórum Kisebbségkutató Intézet, http://www.foru minst.sk/index.php?p=telepulesek&t=a&xp=&MId=&Lev=&Ind=l l&P=index,hu,&Ind=l 1. 30. Uo.; valamint Šuchová, Xénia: Prílohy I - Obyvateľstvo. In Zemko, Milan-Bystrický, Valerián: Slovensko v Československu (1918-1939). Veda, Bratislava, 2004. 522-523; 535-536.
