Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
A Magyar Nemzeti Tanács és a magyar politika... 209 így 1910-ben sem rendelkezett abszolút magyar többséggel. A pozsonyiak a memorandumban, amely történelmi és etnográfiai érvekkel alátámasztva igyekezett a város magyar jellegét bizonyítani, arra kérték a magyar tárgyalófelet, hogy külön súlyt fektessen Pozsony visszaszerzésére, mivel a város elvesztése az egész magyarság számára jelentős presztízsveszteséget okozna. Arra az esetre pedig, ha a szlovákok mégsem akarnak lemondani a városról, népszavazást javasoltak, amelyen az 1918-ban Pozsonyban lakó személyek és leszármazottjaik vehettek volna részt. A pozsonyi küldöttség által benyújtott memorandum azonban már nem érhetett célt, hiszen a komáromi tárgyalások még aznap megszakadtak. Miután az MNT képviselői informálisan több ízben is hiába kérték ezt, október 13-án hivatalos levélben fordultak a szlovák delegáció vezetőjéhez, amelyben arra hivatkozva, hogy a ruszinoknak van képviselőjük a delegációban, a tárgyalások témáját pedig épp a magyarok által lakott területek jelentik, bejelentették igényüket, hogy a csehszlovák „tárgyaló bizottság a Magyar Nemzeti Tanács delegátusaival kiegészíttessék és a müncheni egyezmény alapján a csehszlovákiai magyar nemzetcsoport jogos és vitathatatlan érdekeit képviselhesse”.675 Kérésük azonban - már csak a tárgyalások idő előtti befejezése miatt is - nem teljesülhetett. A komáromi tárgyalások idején - a Tartományi Hivatal intézkedéseinek köszönhetően — Dél-Szlovákia nagy részén nyugalom volt. Mint az egyik szlovák napilap Pozsonyból Komáromba utazó tudósítója is kissé meglepődve konstatálta, a magyarok által lakott Csallóközben az emberek szorgalmasan dolgoztak a kukorica betakarításán, a falvak kihaltaknak látszottak, s az iskolák és postahivatalok épületén szlovák zászló lengett. Meg is jegyezte, „hogy a magyarok olyan nemzet, amelynek van érzéke a törvények betartásához”■ 675 676 Egészen más hangulat fogadta azonban a sajtó képviselőit a tárgyalások helyszínén, Komáromban, amit a fent már idézett tudósító ekképp rögzített:, A város magyar zászlódíszbe öltözött, ami a hatóságok nagyvonalúságát igazolja. Az utcákon magyar trikolórral feldíszítve járnak az emberek. Ezek a díszítések rendkívül változatosak, és készítőik találékonyságáról árulkodnak. A legények általában aranysujtásos Kossuth-nyakkendőt viselnek, a kirakatokban Horthy-portrékat látni. Az egyik divatüzletben egy próbababát látni magyar népviseletbe öltöztetve,677 Az MNT megalakulásának és a komáromi tárgyalásoknak az idejére esett a kassai és a pozsonyi magyarság aktivizálódása is. Kassán - különösen a diákság körében - már október első napjaitól érezhető volt a nyugtalanság és a türelmetlenség. Ezt jelzi egy kassai gimnazista visszaemlékezése, amely szerint „most már minden óra előtt a magyar Hiszekegyet imádkoztuk, némely tanárnál hangosan, némelyiknél pedig csak magunkban. Első ténykedésünk a szlovák nyelvű leltár átírása volt. Minden szót magyarra fordítottunk, ahol pedig az állt, hogy: Československé štátne reálne gymnázium, oda azt írtuk: Magyar Királyi Állami Főgimnázium. Az egész fehér alapján pedig keresztben egy piros és egy zöld csíkot rajzoltunk. Ekkor azonban egymásban még nem bíztunk meg teljesen, tehát elhatároztuk, hogy mindenki egy piros és egy zöld ceruzavonást fog húzni, nehogy valakinek külön baja történjék,”678 A nyilvános térben a dóm falán elhelyezett Rákóczi-emléktábla vált a kassai magyar kezdeményezések gyújtópontjává, ahol október 4-vel kezdődően naponta megjelentek a diákok, s nemzetiszínű szalagokkal díszített virágot és koszorút helyeztek el. Sőt az első nap rossz tapasztalatait (a sötétség leple 675. MOL, K-64, 75. cs. 7. t. 1455/res.pol.l938. 676. Slovenský denník, 1938. október 14. 677. Uo. 678. Wieland Alfréd: Utolsó heteink a felszabadulás előtt. In: Gyomlay László (összeáll.): Felvidéki hős magyar diákok. Budapest, [I. k.], 1943, 22-23.
