Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Egy határincidens tanulságai 201 A kacagópusztai betörésről Dél-Szlovákia lakossága a sajtóból egyáltalán nem vagy csak alig értesülhetett. A támadás által érintett települések lakóira - szlovákokra, magyarokra egyaránt - azonban nem kis hatást gyakorolt. A támadás fókuszában levő telepes falvak lakói - akik közül az Államvédelmi Őrség egységeiben többen maguk is részt vettek a határvédelemi harcokban, s akik közül 5 fő fogságba is esett644 - közvetlen veszélyként érzékelték az eseményeket. így ezeknek a kolóniáknak a lakosai (bár nem teljes számban) már ekkor - mintegy egy hónappal a bécsi döntés előtt - elköltöztek a határszélről. Abban a hat - akkor még színmagyar - községben,645 646 amelyeket néhány órára elfoglaltak Felcsiki csapatai, viszont kitörő örömmel fogadták a magyar katonákat. A jénei fogadtatásról Győry zászlós naplója és a Hangonyi Hátáró'r című lap 1. száma alapján így számolt be Felcsiki: „...a falusiak összegyűltek, az első jénei magyar, Jénei László gazda megölelt, megcsókolt és alig tudta mondani a meghatottságtól: »Isten hozta... de régen vártuk már magyar véreinket!« ” ... „Bárdos őrvezető kiáltványban szólította fel a falu fegyveifogható magyar népét, hogy lépjen be a magyar hadseregbe. Ötvennél is több fiatal magyar legény jelentkezett azonnal sor alá. Ezután Bárdos őrvezető az új elöljáróságot nevezte ki. A beiktatás örömére áldomást ittak. A falu kocsmájából italt hozatott az őrvezető, amelynek árát nem készpénzzel, hanem - hadiszokás szerint - utalvánnyal nyugtázta. Az utalvány így hangzott: »8 liter rumot, 1 láda seritalt és 20 liter bort átvettem, fizetendő a háború után.« Bárdos őrvezető, sk."e46 Hasonlóan meleg fogadtatásról ír Felcsiki Harmac és Serke esetében is, sőt a lakosság azokban a közeli településeken is magyar zászlókat tűzött ki, ahová csak a hangonyi század bevonulásának a híre jutott el. Kérdéses azonban, mennyire kell komolyan venni a jénei legényeknek a magyar hadseregbe való jelentkezéséről szóló sorokat, valamint az, hogy a helyi lakosság milyen mértékben volt hajlandó tevékenyen együttműködni a támadókkal. Más helyen ugyanis maga Felcsiki jegyzi meg csalódással, hogy másként alakulhattak volna az események, ha „40 Rima-völgyi község 4000 magyarja hozzám csatlakozik..." Ám a kisebbségi létben eltöltött húsz esztendő tapasztalatával felvértezett szlovákiai magyarok valószínűleg óvatosabbak voltak, mint ahogyan Felcsiki remélte. Hallgatva a budapesti, esetleg a pozsonyi rádiót, tudniuk kellett, hogy a két ország között nem kezdődött háború, tehát csak valamiféle lokális, bizonytalan kimenetelű konfliktusról lehet szó. Nekik pedig több volt a veszítenivalójuk, mint a támadóknak, akik bármikor visszahátrálhattak a határok mögé. S talán ennek az óvatosságnak is tudható be, hogy - bár nyilvánvaló, s erre utalások vannak a csehszlovák forrásokban is, a támadókat a helyismerettel rendelkező szlovákiai magyarok is segítették647 - tömeges csatlakozásukról (az állítólagos jénei legényeket nem számítva) csak Serke községből vannak információink. Ott viszont a helyiek csoportosan vettek részt a falu körüli betonerődítések legénységének a lefegyverzésében, majd a foglyok őrzésében is.648 Ezzel magyarázható, hogy tudomásunk szerint a támadók visszavonulása után csupán Serkében voltak letartóztatások, amelyek során október 5-én este, a csehszlovák hatóságok 21 (más források szerint 25) serkei lakost fogtak le s szállítottak a rimaszombati kerületi bíróság fogdájába. A letartóztatottak további sorsa ismeretlen, feltételezhető azonban, hogy a körülményekre való tekintettel (a komáromi tárgyalások) komolyabb büntetés nélkül szabadon engedték őket. 644. SNA, f. MH, k. 950, 44.997-Kleg.1938. 645. Harmac, Darnya, Jéne, Serke, Simonyi, Velkenye. 646. HL, TGY 2893, 42-43. p. 647. Ezt Pongó Károly jénei visszaemlékező is megerősítette. 648. SNA, f. KÚ BA, k. 255, 8/1938. Lengyel Ladislav a spol., účasť na ozbrojenom prepadení čsl. vojska.
