Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

6. A várakozás hetei. 1938 októbere

198 A várakozás hetei. 1938 októbere

ható cseh-szlovák telepes falvak elfoglalása és a telepesek vagyonának megszerzése.633 Mint visszaemlékezésében írta: „a sok-sok telepes ház piros cserepes teteje kihívóan piroslott a kukoricaföldek között, amikor a trianoni határszélről távcsöveztük azokat. Katonáim — sokgyermekes családapák, napszámosok, zsellérek, munkások, nincstelenek - irigykedve nézték ezeket a légionista telepeket.”634 Elképzelése szerint az elfoglalt telepesbirtokokat saját katonái között osztotta volna ki, remélve azt, hogy „...a háború zűrzavarában egy kis »hivatali hatáskör túllépés« észre sem vevődik. ”635

Stratégiájának lényege a váratlan támadás és a gyorsaság volt. Elgondolása szerint a határbiztosító század katonái egy váratlan hajnali támadással rést ütöttek volna a csehszlovák határvédelem első vonalán, majd ezen a résen keresztül a Hangony mögött állomásozó ózdi lövészzászlóalj a Rima völgyén keresztül Rimaszombat felé nyomult volna. A támadás sikerének záloga a támadás irányában fekvő betonerődítések semlegesítése volt. Ezt a terepet jól ismerő, csempészekből és vadorzókból álló toborzott rohamegységek kapták feladatul. A rohamegységeket a határbiztosító század könnyűfegyverekkel ellátott katonái követték volna, végül pedig az említett ózdi lövészzászlóalj kapcsolódott volna be a támadásba.

A hangonyi határbiztosító század első rohamjárőrei október 5-én hajnali 2 órakor lépték át az államhatárt, s mintegy 18 km szélességben lendültek támadásba a Rima völgyében, a Gesztete és Velkenye községek közötti térségben. A hét rohamegység feladata a velük szemben álló csehszlovák tábori őrsök szétszórása és a Rima völgyében végighúzódó betonerődítések elfoglalása volt. Az egész vállalkozás sikerét csupán az garantálta volna, ha mindez az előtt megtörténik, mielőtt a Rimaszombatban és Tornaiján állomásozó csehszlovák határvédő zászlóaljak a támadás helyszínére érkeznek, s ha a hangonyi határbiztosító század által kialakított résbe időben be tud nyomulni az ózdi lövészzászlóalj. Az azonban támadási parancs hiányában el sem indult, így az akcióban csupán Felcsiki mintegy 450, többnyire csak könnyű fegyverzettel rendelkező embere vett részt. A visszaemlékezésében lejegyzett vívódása jelzi, hogy a támadás elindulásának pillanatában már ő maga is tudta, egyedül visel háborút Csehszlovákia ellen, és sikerre nem igen számíthat: „Mi lesz, ha a csehek észreveszik, hogy csak egy századocska van előttük? Mi lesz, ha megtudják, hogy csak egy parányi erő tört be? Mi lesz, ha a szakaszok virradatkor megtudják, hogy ez a »háború« illegitim?... ha észreveszik, hogy mögöttük nincs több erő? Ha a cseh tüzérség virradat után megszólal? ...ha Hangonyt is lőni kezdik?”636

A cigányzene kíséretében induló támadás a szárnyakon sikerekkel indult, elfoglalták a Velkenye melletti finánclaktanyát, a Zudla-szakasz pedig a serkei várhegyet, majd magát Serke községet is, melynek lakossága nagy lelkesedéssel csatlakozott a faluba bevonuló magyar csapatokhoz, sőt tevékeny részt vállalt a csehszlovák betonerődítések elfoglalásában is.637 A szárnyakon elért sikerekkel ellentétben a középső szakaszon hamar elakadt a táma633. Hangonnyal szemben a húszas években lebonyolított földreform során 4 cseh-szlovák telepet hoztak létre: Gernyőpusztán, Leánymezőn, Csobánkán és Kacagöpusztán. Gernyőpusztára főleg cseh nemzetiségű légionáriusokat, a másik három kolóniára pedig árvái szlovák optánsokat telepítettek. Az érintett telepekkel kapcsolatban lásd Simon Attila: Cseh és szlovák kolonisták betelepítése Dél-Gömör falvaiba a két háború közötti időszakban. Gömörország, (5.) 2004. 1. sz. 40-45.

634. Hadtörténeti Levéltár, Tanulmánygyűjtemény (HL, TGy), Felcsiki Gábor: A hangonyi határbiztosító század vállalkozása a cseh erődök ellen. Sign. 2893, 10.

635. Uo.

636. Uo. 24.

637. Vó. HL, TGy 2893; NA ČR, f. PMR, k. 3181, 2074/1938;