Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Egy határincidens tanulságai 199 dás. Az itt előrenyomuló négy szakasz feladata az volt, hogy Harmac községet elfoglalva, majd ezután legyezőszerűen szétterülve a velük szemben álló telepes falvak irányába előretörjenek, s azokat elfoglalják. A terv első szakasza teljesült, s a támadó egységek diadalmenetben vonulhattak be az őket lelkesen fogadó Harmac, Damya és Jéne községekbe. Mivel azonban a rohamjárőrök az esők miatt mocsarassá vált területen csak jelentős késéssel tudták magukat átverekedni, így a Feled-Rimaszécs vasútvonal mentén sorakozó betonerődítésekben őrködő fegyveresek és a gernyőpusztai légionáriusok felkészülhettek fogadásukra. A döntő mozzanatnak mégis az látszik, hogy a Kacagópuszta irányába tartó második szakasz parancsnokságát Kovács Dezső karpaszományos őrmestertől önhatalmúlag a később hősi halált halt Meskó Tibor hadnagy vette át, aki a szakaszt minden elővigyázatosság nélkül nekivezette a csehszlovák betonerődítések vonalának. A reggel hat óra tájékán (tehát már jó látási viszonyok közepette) Kacagópuszta ellen indult támadás tragikus véget ért: a telepes falut védő három gyalogsági betonerődből és a telepesházakból a támadókra olyan erős golyószórótűz zúdult, hogy a Meskó-szakasz kelepcébe került s gyakorlatilag megsemmisült. Meskó Tibor és öt katona hősi halált halt, további hatan megsebesültek, néhányan pedig fogságba estek. A szakasszal tartó cigánybanda bőgőse pedig csupán a bőgő maradványait tudta kimenekíteni, mivel hangszerét szétlőtték.638 A Kacagópusza határában bekövetkezett súlyos emberáldozat véglegesen megpecsételte az amúgy is vereségre ítélt akciót. A Meskóék kelepcébe eséséről közben hírt kapó Felcsiki, aki a századtörzset vezette, megpróbált ugyan segítséget vinni, de már későn, s eredménytelenül. Sőt a mentőakció során egy további baka is életét veszítette. Ekkor már Felcsiki is belátta,639 hogy a támadás kifulladt, s a még rendelkezésére álló csapatokat a Rima folyó mögé rendelte vissza, ahol védelmi állásokat építettek ki. Közben - a Hangonyból küldött hírvivők által hozott visszavonulási parancs értelmében - megkezdődött a támadásban részt vevő szakaszok fokozatos visszavonulása. Egyedül a támadó csapatok gerincét képező századtörzs maradt a helyén, noha a százados már a délelőtt folyamán kézhez kapta a miskolci vegyesdandár parancsnokának a visszavonulást elrendelő parancsát. Felcsiki azonban mégsem indult el visszafelé, sőt az alábbi tartalmú helyzetjelentést küldte hátra: „...a visszavonulási parancsot megkaptam, de minden erkölcsi és tiszti érzékem tiltakozik az ellen, hogy a visszafoglalt 4-5 színmagyar községet újra a csehek terrorjának tegyem ki... ”640 Délután 17 óra körül újabb, ezúttal erélyesebb parancs érkezett, amelyben a kerületi parancsnok, Balgha ezredes „országos érdekre” hivatkozva azonnali visszavonulást rendelt el. Ekkor már Felcsiki százados is jobbnak látta, ha engedelmeskedik, s megkezdte a visszavonulást, melynek következtében 21.45-kor az utolsó magyar honvédek is elhagyták Csehszlovákia területét. 638. A cigánybandának a támadásban való részvételéből a csehszlovák források arra következtettek, hogy Felcsiki és katonái részegek voltak. Felcsiki azonban ezt tagadta. A támadás után a csehszlovák hatóságok a harctéren hagyott nagybőgő maradványait corpus delictiként lefoglalták. SÚA, f. PMR, k. 3181,2110/1938. 639. Felcsiki jellemét jó illusztrálja a prágai külügyi levéltárban megőrzött üzenete, amelyet a csehszlovák félnek hagyott névjegykártyája hátoldalára írt: „Csehek! A halottak és sebesülteket adjátok ki! A parancsnokkal hajlandó vagyok Tárgyalni a Rima-hidon. Felcsiki” AMZV, f. Zastupitelský úrad Budapest, k. 68, fasc. 5. 640. HL, TGY-2893, 71.
