Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Egy határincidens tanulságai 197 határszélén élő lakosság sem. Ebben az előző húsz év irredenta propagandája mellett a budapesti rádió revíziós optimizmustól túlcsorduló propagandája is nem kis szerepet játszott, s így nem csoda, hogy a magyarországi közvélemény egyre nagyobb csalódással fogadta, hogy a „Felvidék visszacsatolása” késik. Bár vélhetően kissé eltúlozva, mégis plasztikusan jelzi ezt az elszánt határváltoztató hangulatot egy október első napjaiban Sátoraljaújhelyen keltezett jelentés, amely szerint: „...azt mondják - könnyes szemmel az emberek -, hogy csak puskát adjanak nekik, egyenruha nem kell, ők rámennek a csehekre. A nők biztatják a férfiakat hasonló eljárásra. (...) A behívott tartalékosok már türelmetlenek, hogy még nem kaptak parancsot az előrenyomulásra, és ahogy én észleltem, ha területi eredményt nem érünk el, a tartalékosok leszerelése nehézségbe fog ütközni.... Egyes falukban a határőröknek kellett közbe lépni, hogy a lakosság át ne lépje a trianoni határt és meg ne támadja a túloldali katonai őröket.”629 De nemcsak a közvélemény volt türelmetlen, hanem a budapesti kormánykörökben és a hadseregen belül is egyre erősödtek azok a hangok, amelyek - a német és lengyel revíziós törekvések sikerességét látva - Irnrédy és Kánya határozatlannak és erélytelennek minősített politikáját tették felelőssé azért, hogy a szlovák-magyar határok revíziója még nem történt meg.630 S bár a hivatalos magyar politika csak Kárpátalja irányában támogatta a rongyos-gárda gerilla jellegű tevékenységét, alapvetően elnéző volt a hadseregen belüli olyan „egyéni kezdeményezésekkel” szemben is, amelyek a magyar-szlovák államhatár megsértésére irányultak, s fegyveres konfliktusok kiváltói voltak.631 Kisebb incidensek, a határ másik oldalára „tévedt” határvadászok és a csehszlovák határvédelem közötti lövésváltások, mindkét oldali légtérmegsértések Münchentől a Bécsig terjedő időszak teljes egészét jellemezték, a két legnagyobb konfliktusra azonban október első napjaiban került sor. Az 1938-as ősz legjelentősebb határincidensére október 5-én a Feledi járásban került sor, amely során a magyarországi hangonyi határbiztosító század egységei betörtek Csehszlovákia területére. A támadás azonban csehszlovák határvédelem gerincét adó erődítésvonalon megtört, így a támadók egynapi harc után, október 5-én az esti órákban az államhatárok mögé húzódtak vissza. A kacagópusztai fegyveres incidens - egyébként jól feldolgozott632 története; bár itt is egy türelmetlen tiszt egyéni akciójáról volt szó - nem csupán a magyar hadseregen belüli állapotokra és a csehszlovák határvédelem sajátosságaira világít rá, érdekes adalékkal szolgál a szlovákiai magyar lakosság magatartását illetően is. A kacagópusztai betörés (itt zajlottak az akció legsúlyosabb harcai) a hangonyi határbiztosító század parancsnokának, Felcsiki Gábor századosnak a felelőtlen, egyéni akciója volt, aki október 4-én a miskolci határkerületi parancsnokságtól támadási előkészületek végrehajtására kapott utasítást, ő azonban ezt teljesen önkényesen támadási parancsként értelmezte. Felcsiki a támadást a Csehszlovákia elleni háború nyitányának szánta, ám fő célja nem az ellenség szembenálló katonai erőinek megsemmisítése volt (hogy erre a határbiztosító század katonai potenciálja nem elegendő, azt ő is tudta), hanem a magyar határtól mintegy 5 kilométerre talál629. MOL, K-63, 64. cs. 7/7. t. 3265/pol.l938. 630. Vö. Adám Magda: A versuilles-i..., i. m. 715. 631. A magyar hadsereg belső fegyelmével és viszonyaival, a túlpolitizáltsággal, a szélsőjobb befolyásával kapcsolatban Kozma Miklós naplójában is több figyelemre méltó megállapítás olvasható. 632. A magyar feldolgozások közül lásd Simon Attila: Síppal, dobbal, nagybőgővel - avagy kísérlet a „Felvidék viszszafoglalására” 1938. október 5-én. Fórum Társudalomtudomátxyi Szemle, 2006, 4. sz. 145—160.; a szlovák szakirodalomból Chorvát, i. m. 47-69.
