Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
192 A várakozás hetei. 1938 októbere s néhány településen kisebb demonstrációkra, elvétve incidensekre is sor került. Felsőszeliben a több száz demonstráló betörte a csendőrőrs ablakait, s csupán a Dunaszerdahelyről kivonuló erősítés tudott a településen rendet tenni. Nagyfödémesen pedig fegyverhasználatra is sor került. Itt miután a budapesti rádió is bemondta, hogy szabadon lehet magyar színeket viselni, s hasonló értelmű információkat kaptak a járási hivatalból is, 4-én este több száz főnyi tömeg vonult fel, akiket magyar zászlókat vivő lovasok vezettek.611 Ám az ekkor autóval a községbe érkező háromtagú diószegi csendőrjárőr a zászlókat elvette a lovasoktól, majd a jegyzői hivatal elé hajtott. Itt azonban a helyi lakosság körbevette őket és a zászlók kiadását követelte. Ekkor a járőrt vezető őrmester pisztolyával a tömegbe lőtt, s két személyt, egy 23-éves férfit és egy karon ülő 3 éves gyereket könnyebben megsebesített. Az őrmester vallomásában arra hivatkozott, hogy a tömegből kövekkel dobálták, s ezért volt szükséges a fegyver használata. Az incidenst követően a csendőrök menekülésszerűen elhagyták a helyszínt, ahová még aznap este egy nagyobb létszámú csendőrjárőr érkezet, ám ekkor már nyugalom volt a községben.612 Október 4-én este Komárom városa is bekapcsolódott az eseményekbe, ahol az esti misén (melyen reformátusok is részt vettek) a hívek elénekelték a himnuszt, majd a templomból kihozott zászló mögött az utcára vonultak. Ekkor már mintegy 5-6 ezer főnyi tömeg gyűlt össze - feltehetően szervezett akcióról volt szó -, amelynek egy része megpróbált feljutni a Duna-hídra, ám annak fegyveres őrsége visszafordulásra kényszerítette őket. A tömeg végül a városháza elé vonult, ahol néhány szónoklatot követően elénekelte a Himnuszt, majd fokozatosan szétoszlott.613 A komáromi események talán az összes tömegmegmozdulás közül a leginkább magukban hordozták annak a lehetőségét, hogy a csehszlovák hadsereg beavatkozik, s akár komoly incidenssé is fajulhat a dolog. Ezt igazolják egy akkori bencés diák, Füssy László visszaemlékezései: „A templom ajtajában megjelent Gyári Vince diák a koronás háromszínű magyar zászlóval. A tömeg hangosan követelte: »hozd ki« - »hozd ki« és elindultak a zászlóval a két országot összekötő híd felé. — Időközben megjelent a tömeg vonulása mentén a rendőrség és a csendőrség is. Akcióba akartak lépni, de a tömeg a magyar himnuszt kezdte énekelni. A himnusz éneklése alatt úgy a rendőrség, mint a csendőrség szolgálatában lévő egységei vigyázban állva, tisztelegve várták az éneklés végét, ami azonban nem akart a végéhez érni. A tüntetők azért mégis lassan elértek a hídfőhöz. Ekkor jelent meg előttük Csütörtöki Lajos rendőrségi alkalmazott, aki egyébként a lakásbejelentő hivatalban dolgozott. Csütörtöki figyelmeztette a tüntetőket, ne menjenek tovább, mert a hídőrséget már felszerelték nagy teljesítményű fegyverekkel. Ne menjetek tovább, kiabálta, ordította, majd könyörgött a tömegnek? »Ne tovább« - és csoda történt. A tömeg megállt, és a magyar himnusz éneklése után visszafordult, és e napra befejezték a tüntetést.”614 Miközben október 5-én a mátyusföldi falvakban tovább folytatódtak a tüntetések, aznap már a régió városaiban - Galántán, Vágsellyén, Érsekújváron - is magyar lobogók jelentek meg. Érsekújváron elsősorban gimnazisták és más fiatalok (mintegy 300 fő) indult el lobogókkal a Baťa-háztól, vonult a Fő térre, majd miután ott elénekelték a Himnuszt, a vasútállomás irányában folytatták útjukat. Oda azonban már nem érkeztek meg, mivel a kivezényelt csendőrök elállták útjukat és szétzavarták a demonstrációt.615 Az események gócpontja azonban ezen a 611. SNA, f. MV, k. 3, 751/1938. 612. NAČR, f. PMR, k.3181, 2080/1938. 613. SNA, f. KÚ BA, k. 255, 62165/1938.prez. 614. Számadó Emese-Turi Zsolt: Komárom, 1938-1945. A Felvidék visszacsatolása és komáromi következményei a korabeli sajtó és dokumentumok tükrében. Komárom, Önkormányzat, 2008, 82. 615. NAČR, f. PMR, k.3181, 2098/1938; Érsekújvár és Vidéke, 1938. december 4.
