Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Nemzetiszínű zászlók Dél-Szlovákiában 193 napon mégis Komárom és annak környéke volt, hiszen az előző napi megmozdulás után a járás legtöbb települése szintén zászlódíszbe öltözött. A falvakon a rádiókészülékek beszolgáltatása mellett a nyugtalanság másik okozója az volt, hogy a gazdák még mindig nem kapták vissza a mozgósításkor bevonultatott lovaikat és fogataikat, noha azokra égető szükségük lett volna az őszi munkák elvégzéséhez. Ennek érdekében a Komáromi járás gazdái október 5-én küldöttséget is menesztetek a járási hivatalba, s azt kérték, hogy településenként legalább 1-2 lovat bocsásson el a hadsereg, hogy azok segítségével elvégezhessék a szükséges munkákat.616 Ezt a követelést egyébként a járási hivatalban is jogosnak érezték, s az érintett ügy elintézését megsürgetve fordultak a központi szervekhez, ám kevés eredménnyel. Komáromban, ahol a kirakatokban néhány Horthy-kép is megjelent, este ismét tömegdemonstráció volt, amelyet a csendőrség a levegőbe lőtt sortűzzel oszlatott fel.617 A tömegtüntetések utolsó napja október 6-a volt, amely napon már a Komáromtól keletre, elsősorban Párkányban és a Párkányi járásban is megmozdulások voltak. Ezen a napon azonban már a korábbihoz képest erélyesebben lépet fel a hatóság, s Érsekújváron éppúgy, mint Komáromban, gyülekezési tilalmat rendeltek el, s estére helyreállították a nyugalmat. Az, hogy a megmozdulások, amelyeken a magyar lakosság egyre nyíltabban kifejezte a Magyarországhoz való visszacsatolás igényét, két nap alatt szinte az Ipolytól nyugatra eső teljes magyar nyelvterületre kiterjedtek, s egyre többen vonultak az utcára, a hatóságokat is aktívabb fellépésre ösztönözte. A tüntetések első napjaiban az érintett járási hivatalok, de maga a tartományi hivatal is meglehetősen tanácstalanul és passzívan szemlélték az eseményeket. Noha az előző 20 évben egyáltalán nem tűrték a magyar nemzeti megnyilvánulásokat, a müncheni események olyan mértékben rendítették meg az államhatalmat, hogy az most csupán tétlen szemlélője volt a magyar himnusz éneklésének, a magyar színek viselésének. Passzivitásukat a járási főnökök egyrészt a demonstrációk kiterjedtségével, másrészt a rendelkezésükre álló rendfenntartó állomány nem megfelelő számával indokolták. A Tartományi Hivatal ezért inkább a meggyőzés eszközét választotta, s arra kérte a járási hivatalokat, hogy a települések befolyásos személyiségein keresztül próbálják rávenni a lakosságot, hogy vonja be a zászlókat és ne tüntessen tovább. Mint a Komáromba küldött utasításuk is jelzi: „Semmilyen esetben sem szabad nyílt erőszakot alkalmazni. A lakosságnak meg kell magyarázni, hogy a hatóságok értik az afölötti örömüket, hogy önrendelkezési jogot kaptak, ám az öröm megnyilvánulásainak nem szabad túllépni bizonyos határokon, mivel az esetleg ezáltal kiváltott incidensek a magyar lakosság számára is negatív következményekkel járnának a csehszlovák és magyar kormány között sikeresen megkezdett tárgyalások során."618 Feltehetően a városok polgármestereit is megkérték, hogy ők is intsék nyugalomra a lakosságot - legalábbis erre utal az, hogy a rimaszombati és a komáromi városbíró szinte egy időben és nagyon hasonló tartalmú lakossági felhívást tett közzé.619 616. SNA, f. KÚ BA, k. 255. b. £. 617. NA ČR, f. PMR, k. 3181, 2096/1938 618. SNA, f. KÚ BA, k. 255. b. č. 619. „Kérelem Komárom város lakosaihoz! Polgártársaim! Komárom város lakossága az elmúlt nehéz napokban példáját adta a becsület igazi megtartásának. Most, amikor a magyar nemzet újjáéled, arra kérjük polgártársainkat, hogy őrizzék meg ez örömteli napokban a nyugalmat és közrendet. A mi örömünk ne legyen fájdalmas más polgártársaknak. Mutassunk példát a rend fenntartásában, mert minden végiggondolatlan cselekedet ártana a jó ügyünknek és a magyar nép hírnevének. Komárom, 1938. október 4." Új Hírek, 1938. október 10.
