Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Nemzetiszínű zászlók Dél-Szlovákiában 191 Az események gócpontja és gerjesztője mindenképpen a somorjai események voltak, ahol szintén a magyar csapatok bevonulásáról szóló hamis hírek hatására tűntek fel az utcán az első kokárdás fiatalok, majd hamarosan néhány bolt kirakatában és a református templom tornyán is magyar zászló jelent meg.605 Mivel a magyar színek viselésével szemben senki nem lépett fel, rövid időn belül már az egész kisváros piros-fehér-zöld színekbe öltözött, a főtéren pedig nagyszámú tömeg verődött össze, amely a magyar himnuszt, a „Boldogasszony Anyánkat”, a „32-es bakát” és más a nemzeti identitást kifejező dalokat énekelt.606 607 A tömeg Vörös Vince mérnök vezetésével küldöttséget menesztett a járási hivatalba, s a rádiókészülékek visszaadását követelte. Mint a járási főnök másnap írt jelentéséből is kiderült, a hatóság részéről „...ebben a helyzetben nem volt lehetőség az erőszakos fellépésre, hiszen csak a nemzeti gárda 20 embere, illetve mintegy - többségében magyar nemzetiségű bakákból álló - 36 fős katonai készültségi egység állt a rendelkezésre. Már csak azért is kockázatosnak tűnt minden beavatkozás, mivel a tömeg az fölött ujjongott, s vezetőik is ezzel magyarázták a megmozdulást, hogy a csehszlovák kormány a magyar kisebbség számára is elismerte az önrendelkezés jogát.”507 A járási főnököt, aki közben a Tartományi Hivatalhoz fordult utasításokért, Pozsonyból is „liberális” magatartásra intették, így az elrendelte a rádiókészülékek visszaadását, s maga is szót a tömeghez. Majd arról egyezett meg a város polgármesterével, Zelliger Enővel, hogy addig, ameddig a demonstráció békés jellegű marad, a hatóságok nem fognak fellépni a magyar színek viselésével és a himnusz éneklésével szemben. A délelőtt kilenc körül kezdődő spontán demonstráció délutánra már szervezettebb jelleget öltött, s a községháza előtti téren a polgármesteren kívül az EMP helyi vezetője, Furdanich Aladár is felszólalt, akik - miközben a jelenlegi helyzet átmeneti állapotát hangsúlyozták - a fennálló törvények respektálására és nyugalomra intették a tömeget.608 A somorjai demonstráció híre, s főleg az, hogy büntetlenül lehet magyar színeket viselni, magyar himnuszt énekelni, szinte percek alatt terjedt el a járásban, s több községben és Dunaszerdahelyen is hasonló megmozdulásokra került sor. Szintén kikerült néhány magyar zászló a Pozsony melletti Főrév házaira, ám itt a hatóságok közbelépésére azonnal leszedették azokat. A határváltozás reménye által fellobbant türelmetlenséget jól példázzák Esterházy Lujza október 4-i sorai a dunaszerdahelyi élményeiről: „Dunaszerdahely utcáin leírhatatlan, örömteli izgalom. A városka népe mára várja a magyarok bevonulását. Amint egyik munkatársunk szobájában elbeszélgetünk, egyszerre csak kiáltás hangzik be az ablakon: jönnek a honvédek! Az emberek rohanni kezdenek arrafelé, ahonnan a honvédeket várják. Hiába mondjuk, hogy ma még nem jönnek. Dehogy hiszik el. Rohannak átszellemülten, boldogan, piros-fehér-zöld szalagdíszben, virággal megrakodva. A helyenként felbukkanó és csendesen cirkáló csehszlovák csendőrökkel senki sem törődik. Azok már a múlté...”609 Miközben a Csallóköz már október 4-én az azonnali visszacsatolás hiú reményében úszott, a megmozdulások centruma fokozatosan a Mátyusföldre tevődött át. A pozsonyi Tartományi Hivatalba befutott jelentések szerint 4-én Taksonyban, Nagyfödémesen, Magyarbélen, Nemeskosúton, Felsőszeliben, Diószegen és Tardoskedden is magyar zászlókat raktak ki a lakosok,610 605. Érsekújvár és Vidéke, 1938. október 9. 606. Földes, i. m. 381. 607. SNA, f. KÚ BA, k. 255, 65647/1938.prez. 608. Uo. 609. Esterházy Lujza: A huszadik esztendő. Budapest, Új Elet, 1942, 51. 610. SNA, f. KÚ BA, k. 255. bez. č.
