Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
A müncheni válság napjai Dél-Szlovákiában 179 foglalatosságuk. Az ő többségében magyarokból álló, ám egy prágai cseh ,jampec” által vezetett egységét München után a Duna csallóközi szakaszára vezényelték, ám mint Kovács megjegyezte, „magyar szakaszt vezényelni ott, a Duna partján, ahová áthallatszott a dunai motorcsónakokról a magyar kiáltás, hogy »Magyarok, ne lőjetek!«, s egy községben, amelyben más, mint magyar nem is él, és ahol egy reggel a községházán megjelent a magyar zászló — magyar fiúktól csehszlovák hazafias tetteket várni valóban nem lehetett.”557 A mozgósítást követően a városokban esténként elsötétítési parancs lépett érvénybe. A háborús veszély beindította az ilyenkor szokásos mechanizmusokat: az üzletekből és a piacról kifogytak az élelmiszerek - különösen a liszt, cukor, zsír, só, konzervek -, de rendkívül kelendővé vált a gyertya és a zseblámpa is. Sőt ecetet is csak nehezen lehetett kapni, mivel az a szóbeszéd terjedt el, hogy gázálarc híján az orr és száj elé szorított ecetes rongy is véd a gáztámadás ellen.558 559 A mobilizációval összefüggésben - a munkaerőhiányra hivatkozva - feloldották a női munkaerőre vonatkozó és a 16 év alatti fiatalok munkavállalásával kapcsolatos korlátozásokat, s 12 órás munkaidőt, valamint általános munkakötelezettséget vezettek be. Mivel a lövészárok ásására vagy más katonai jellegű erődítési munkálatokra kirendelt lakosokra a katonai rendszabályok vonatkoztak, a szudétanémet határszéltől távol élő magyar lakosság is egyre inkább megtapasztalta a háborús készülődést: ,Az őszi mozgósítás percétől pedig valósággal hemzsegett a község a cseh katonaságtól, csendőröktől és civil hadimunkásoktól. Óriási muníciókészletet raktároztak el egy üresen álló ház épületeiben, valamint a géppuska-fészkekben. A hadimunkásokkal a szántóföldeken lövész- és futóárkokat, tankakadályokat ásattak... ”559 A korlátozó intézkedések hatványozottan sújtották a határ mentén élő magyar lakosságot, hiszen a rádiókészülékek kötelező beszolgáltatásáról szóló rendelet560 értelmében a déli járásokban a hatóságok megkezdték a rádiókészülékek begyűjtését. Az államvédelmi törvény paragrafusaira hivatkozó rendelet szerint a rádiókészüléket a lakosoknak haladék nélkül, becsomagolva, személyesen kellett a kijelölt helyszínen, általában a járási hivatalok épületében (Pozsonyban a Dunavásár épületében, Kassán a Fazekas utcában) leadni. A feszült szeptemberi napokban a hatóságok fokozták az általuk megbízhatatlannak tartott személyek megfigyelését is, akiknek ellenőrizték a mozgását, lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, felbontották a leveleit. A dél-szlovákiai járásokban megfigyelés alatt tartott személyek általában a helyi magyar közélet jeles képviselői voltak: papok, tanítók, gazdálkodók, vállalkozók s az EMP tisztviselői.561 A mozgósítás után azonban a megfigyelés már kevésnek bizonyult, így a hatóságok már másnap magyar nemzetiségű lakosok tucatjait vették őrizetbe, s tartották őket túszként őrizetben. Az internált személyek elsősorban neves közéleti személyek, helyi pártpolitikusok, kulturális szervezők vagy az államhatalommal korábban már összetűzésbe került egyének közül kerültek ki. Pontos számukról a mai napig nincs tudomásunk, ám néhány járás adataiból arra következtethetünk, hogy számuk jelentős volt. A rimaszombati rendőrkapitányság október 2-án készült kimutatása szerint a helyi kerületi bíróságon (amelynek hatásköre a Rimaszombati és a Feledi járásra terjedt ki) összesen 49 magyart internáltak, akik közül néhány személyt egy-két 557. Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest, Magvető, 1981, 388. 558. Új Hírek, 1938. szeptember 29. 559. Egy Balog-völgyi személy visszaemlékezése, Hangéi, i. m. 419. 560. ŠOA Rožňava, f. OÚ RV, k. 48, 2686/1938.prez. 561. Vö. Bukovszky, i. m. 134.
