Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
180 Berchtesgadentől Münchenig nap után, többségüket azonban csak október 2-án vagy azt követően bocsátották szabadon.562 A lefogottak többsége a Feledi járás lakosa volt, de számos rimaszombati közéleti személyiség is volt közöttük: így Márkus László hírlapíró, Rábely Miklós, a rimaszombati Polgári Kör elnöke, Réthy István és Huszti Béla kommunista mozgalmi személyek. Visszaemlékezésében Rábely a következőképpen örökítette meg letartóztatását: „Felszabadulásunkat megelőző szeptember 2-án,563 564 éjjel 3 órakor a kerítésünkön átmászott egy magyarul is jól beszélő szlovák államrendőr, s a földszinten lévő csengőgomb útján felköltött bennünket. A feleségem gyorsabb volt, s hirtelen kiszólt az ablakon, s kérdezte, hogy ki csengetett és mit akar? Az. illető csak ennyit válaszolt: »Allamrendőr«.(...) A rendőr a szobánkba lépett, udvariasan köszönt és tudomásomra hozta, hogy e pillanattól kezdve letartóztatott vagyok, öltözzek fel és kövessem őt a fogházba. Később aztán a feleségem összecsapta a kezét és azt kérdezte:- Ugyan mi bűnt követhetett el az uram, hogy ismét elviszik? A rendőr, aki mély gondolatokba merülve, térdére könyökölve ült a széken, a kérdésre felüti a fejét és csodálkozva feleli:- Hát nem tetszik tudni? Éjfélkor az egész városban kidobolták a mozgósítást! Rábely urat pedig a többi letartóztatottakkal viszik túsznak.”564 A túszszedés nem minden járásban zajlott egyforma szigorral, hiszen míg Pozsonyban és a legtöbb régióban Rimaszombathoz hasonlóan tényleges letartóztatások voltak, Léván ennél enyhébb formáját választották a foganatosított intézkedéseknek. A Lévai járásban 22 személy (közük Majthényi László és Schubert Tódor) került az intemálási parancs hatálya alá, amely számukra azt jelentette, hogy tilos volt elhagyniuk a várost, és napi három alkalommal jelentkezniük kellett a csendőrőrsön. Ez az állapot október 7-ig tartott, amikor is felmentették őket a megkötöttségek alól.565 Pozsonyban 15 letartóztatott magyarról tudunk, akik közül Aixinger László (EMP-tisztségviselő) Környei Krepelka Elek (hírlapíró), Szilárd Marcell (az EMP jogi irodájának vezetője) voltak a legismertebb nevek.566 567 A szlovák szakirodalom egy részének, különösen Ladislav Deáknak visszatérő, ám forrásokkal alá nem támasztott vádjai szerint az EMP és a Szudétanémet Párt magatartása közé egyenlőségjelet lehet tenni, sőt az EMP kísérletet tett arra is, hogy 1938 nyarán „a magyar kisebbség tagjaiból önkéntes csapatokat szervezzen, hogy a megfelelő időben szabotázsakciókat hajtsanak végre, illetve terrorista tevékenységet folytassanak a csehszlovák állammal szemben".567 Arról korában már szóltunk, hogy ezeket a történelmi tényéktől elrugaszkodó értékeléseket leginkább az cáfolja, hogy Dél-Szlovákiában 1938 októberéig végig nyugalom volt, itt semmiféle erőszakos incidensre nem került sor, az EMP pedig nem csupán szóban hangoztatta, hogy ragaszkodik a parlamentáris eszközökhöz, hanem a valóságban is ezt tette. Az illegális, terrorista fegyveres csapatok szervezésének a vádja abszurd. Nem zárhatjuk azonban ki azt, hogy a mivel a Szudétanémet Párt mellett az állam által hivatalosan is engedélyezett rendfenntartó csapatok működtek (Freiwilliger Schutzdienst - FS), s a német szociálde562. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 2834/1938.prez.; 563. A dátumot illetően Rábely rosszul emlékezik. 564. Rábely Miklós: Egy rimaszombati polgár emlékezései. Gömör-Kishonti Téka 8. Rimaszombat, Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, 2005, 118. 565. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 64909/1938.prez.; Bars, 1938. október 9. 566. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 651 l/1938.prez. 567. Vo. Deák, Ladislav: Terorizovali a ohrozovali na živote. Maďarské gardy sa cieľavedome usilovali rozbiť československý štát. Verejná správa, 2088, 2. sz. http://www.civil.gov.sk/archiv/pl7_2008-2/pl7-c02-2008-18.shtm
