Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 17 ban ez az adat kizárólag a népesedési mutatókat (születési, halálozási, elvándorlási stb. számok) követi, a szlovákiai magyarok számát illetően csak akkor fogadhatnánk el mérvadónak, ha az utolsó népszámlálás óta Szlovákia egyetlen lakosa sem váltott volna nemzetiséget. 3. táblázat. A magyarok száma Szlovákiában Szlovákia teljes lakossága A szlovákiai magyarok száma A magyarok aránya Szlovákia összlakosságához viszonyítva 1919 2 923 214 689 565 23,59% 1921 2 955 998 634 827 21,48% 1930 3 254 189 571 988 17,58% 1937* 3 540 175 622 843 17,59% *A statisztikai hivatal népmozgalmi adatokra alapozott adata Az asszimiláció - noha erőszakos eszközökkel nem támogatta az állam - a két világháború közötti időszak teljes időszakában létező jelenség volt, erősebben azonban csupán a nyelvhatár fölötti régiókban érvényesült, ahol magyar iskolák és kulturális intézmények hiányában meglehetősen gyors volt a kis létszámú magyar közösségek feloldódása. A tömbmagyarság körében viszont csak minimális lehetett a szlovákosodás, ám az ide telepített Liga-iskolák17 elszívó hatása, a magyar szakképzés hiányosságai, a magyar nyelvű felsőoktatás hiánya s nem utolsósorban az állam perszonális politikája itt is kedvező talajt teremtett hozzá. Az asszimiláció és a dualizmus kori statisztikai magyarok visszaszlovákosodása elsősorban az impériumváltás utáni első évtizedben volt erős. S mivel azoknak a döntő többsége, akik a korábban már jelzett okok miatt a magyar nemzetiség helyett csehszlováknak vagy zsidónak kívánták magukat vallani, ezt 1930-ra már megtették, az is elképzelhető, hogy a harmincas évek második felében a nemzetközi politikában bekövetkezett változások, a versailles-i rendszer lassú, de biztos szétesése, a nemzeti összezárkózás Németországból Közép-Európa más országaiba is exportált jelensége az asszimiláció lassulását eredményezték. Mindezek alapján úgy véljük, hogy az 1930 és 1937 között a népmozgalmi adatok alapján a szlovákiai magyarság számában kimutatható mintegy 50 ezer főnyi népszaporulatot az eközben elszenvedett asszimilációs veszteség nem haladta meg, sőt valamivel alatta is maradhatott. így akkor járunk el helyesen, ha úgy véljük, hogy 1930 és 1938 között a szlovákiai magyar lakosság számának fogyása megállt. A szlovákságtól kedvezőtlenebb népmozgalmi jellemzői és az asszimiláció megléte miatt azonban szlovákiai részaránya tovább csökkent és 17% alá eshetett. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a magyar nyelvet anyanyelvi szinten használó, illetve a magyar kultúrához kötődő polgárok száma a harmincas években is lényegesen magasabb lehetett annál, mint amennyi magyar nemzetiségű személyt a népszámlálások kimutattak. Ezt nem csupán a kulturális fogyasztás adatai (napilapok eladása, könyvtári kölcsönzé17. A magyar nyelvterületen a Szlovák Liga által létrehozott, s az állami dotációknak köszönhetően a magyar iskoláknál jobban felszerelt oktatási intézményekről van szó.
