Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
18 Húsz év után sek) igazolják, hanem az 1938-as községi választások eredményei, amikor is az EMP (Egyesült Magyar Párt) szavazatainak száma több településen is (főleg közepes nagyságú és kisvárosokban) meghaladta az 1930-as népszámlálás alapján ott kimutatott magyar választók számát.18 S nem utolsósorban erre utalnak az első bécsi döntés után lezajlott 1938-as népösszeírás eredményei is, amely alapján elmondható, hogy a városi lakosság egy része ismét számára természetes módon váltott nemzetiséget. Figyelmeztető jelként kezelhető azonban már ekkor a lakosság korcsoportok szerinti felosztása, amelynek fontosságát az adja, hogy a népszámlálási adatokkal szemben (amelyek egy adott közösség pillanatnyi állapotát jelzik) a közösség hosszabb távú fejlődését is előrejelzi. Az 1930-as népszámlálás ugyan tartalmazta a lakosság ötéves korcsoportok szerinti számait, ám ezt nemzetiségek szerinti bontásban nem mutatta ki. Tartalmazta viszont a nemzetiségek tartalmi korcsoportok szerinti felosztását, ami a magyar lakosság kedvezőtlen korösszetételét bizonyítja. Míg ugyanis a (cseh)szlovák lakosságon belül a gyermekkornak (0-14 évig) aránya 33,0%ot tett ki, az időseké (50 év fölöttiek) pedig 16,6%-ot, a szlovákiai magyarok között a gyerekkornak aránya csupán 28,6% volt, az időseké viszont 19,5%.19 Ez pedig azt jelzi, hogy noha a szlovákiai magyar közösséget még nem lehetett elöregedő társadalomnak nevezni, ám az elöregedés a magyarok között már ekkor nagyobb mértékű volt, mint a többségi társadalomban. 1.1.2. A magyar lakosság területi elhelyezkedése Szlovákiában A harmincas évek második felében a mintegy 600 ezer szlovákiai magyar több mint 90%-a a Pozsonytól Kárpátaljáig húzódó 30-50 km széles déli határsávban élt,20 amely térséget a Nagykürtös és Kassa alatt közbeékelődő szlovák falvak 3 nagyobb részre osztottak: a Pozsonytól a Kékkői járás közepéig tartó nyugati magyar nyelvterületre; a Kékkői járás közepétől a Kassáig húzódó középső nyelvterületre, valamint a Kassától keletre található nyelvterületre. Az 1918/19-es államfordulat óta bekövetkezett etnikai változások ellenére a magyar-szlovák nyelvhatár még az 1930-as évek második felében is őrizte évszázados állapotát, s az ún. éles etnikai határ típusába tartozott.21 A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület elnöke, a kitűnő demográfus Révay István korabeli leírását22 követve a Pozsony alól kifutó nyelvhatár a Kis-Duna mentén, majd Magyarbéltől a Pozsony- Párkány vasúti fővonaltól valamivel északabbra haladt egészen Érsekújvárig. Ez után Udvardot északról kerülve egy ideig keleti irányba futott, majd északkelti irányt véve Kiskoszmálynál keresztezte a Garam folyót. Innen délkelti irányt kapva keresztülszelte Lévát, majd Déméndtől a Honti-dombokon az országhatárral párhuzamosan Palást fölött haladt el. Csáb községnél 18. Eközben a magyar szavazók egy része más pártokat is választott, főleg a kommunistákat és az aktivista pártokat. Bővebben lásd a 3.3 fejezetben. 19. Sčítaní lidu v republice Československé ze dne I. prosince 1930. Dil I. Praha, Štátni úrad Štatistický, 1934, 48. 20. Ezt a területet a köznyelv általában csak Dél-Szlovákiának szokta nevezni, ám ennek a fogalomnak a használata több szempontból is problematikus, hiszen ahogyan a Szudéta-vidék, úgy Dél-Szlovákia sem képezett sohasem egységes földrajzi, gazdasági, politikai régiót. Vö. Mannova, Elena: Southern Slovakia as an Imagined Territory. In Ellis, Steven G.-Raingard, Esser (ed.): Frontiers, Regions and Identités in Europe. Clihores.net. Frontiers and Identités, 2009, 185. 21. Szarka László: Térés identitás. Államhatár, nyelvhatár, etnikai kontaktuszóna. In Krausz Tamás-Szvák Gyula (szerk.): Életünk Kelet-Európa. Tanulmányok Niederhauser Emil 80. születésnapjára. Budapest, Pannonica, 2003, 234. 22. Révay István: Nemzetiségi demográfia és kisebbségünk. In Kisebbségi problémák. A Lévai Járási Közművelődési Testület 1936-1937. évi előadássorozatából. Levice, [i. k.], 1937, 40-42.
