Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
Arccal a revízió felé - fordulat a szlovákiai magyar politikában 171 Éppen ezért Imrédy a Németországgal szembeni magyar pozíciók megerősítésének egyik fontos elemét a kisantant országokkal történő megegyezésben vélte felfedezni, aminek eredménye az 1938. augusztus második felében aláírt biedi egyezmény volt. Ebben Magyarország lemondott a határok erőszakos megváltoztatásának eszközéről, cserében viszont a kisantant államok elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Azzal azonban, hogy Budapestnek sikerült az egyezmény életbe lépését a kisantant országokkal kötött kisebbségvédelmi megállapodásokhoz kötnie, a magyar diplomácia többfrontos sikert könyvelhetett el. Egyrészt megosztotta a kisantant államokat, másrészt azt is elfogadtatta velük, hogy a magyar kisebbségek helyzetét nem lehet csupán belügyként kezelni. Emellett az egyezmény egyfajta gesztus is volt az angol kormányzat felé,516 ám egyben jelzés is Németország felé, hogy Magyarország nem kíván mindenben Berlin elképzeléseihez igazodni. A biedi tárgyalásokkal egy időben zajlott le Horthy kormányzó és Imrédy miniszterelnök németországi látogatása. A Kidben folyó megbeszélések során a Führer a Csehszlovákia elleni német katonai akciókhoz való csatlakozás fejében Szlovákia egész területének visszaszerzését és a lengyel-magyar határ visszaállításának lehetőségét lobogtatta meg a magyar államférfiak előtt. A Horthy vezette küldöttség azonban, amely más körülmények közepette természetesen szívesen szerezte volna vissza az egész Felvidéket, meglehetősen rezerváltan viselkedett a német háborús tervekkel szemben, s a magyar hadsereg felkészületlenségére hivatkozva lényegében elutasított az ajánlatot. Ez a visszautasítás azonban nem feltétlenül csak annak volt köszönhető, amit Zeidler Miklós találóan úgy fogalmazott meg, hogy a nem a huszadik századi diktatúrák nyelvét beszélő Magyarország nem érthetett szót Hitlerrel,517 hanem annak, hogy a magyar vezetés revíziós politikájának lényegét a nagyhatalmi konszenzusra alapozott békés terület-visszaszerzés jelentette, s elképzeléseibe a németek által felvázolt agresszió terve nem illet bele.518 A Németországhoz való igazodás mellett Imrédy meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonított Nagy-Britannia magatartásának és az angol támogatás megszerzésének is. A brit külpolitika a versailles-i béke megalkotásától meglehetősen nagy utat tett meg 1937-ig, amikor is stratégiájában - Romsics Ignác szavaival élve - Németország lekenyerezésének (a náci szándékok meg nem értéséből adódó519) politikája kerekedett felül, s London a középkelet-európai átrendeződés elfogadójává, sőt olykor támogatójává vált.520 Ez a változás óhatatlanul is kihatott a magyar revíziós tervek brit megítélésére is, amelyekkel szemben a Foreign Office is egyre inkább elfogadóvá vált. Az 1938 márciusától fokozódó csehszlovákiai krízis kezelését és a szudétanémet aspirációk kielégítését azonban nem akarta a magyarkérdés beemelésével komplikálni, ezért amíg tehette, a csehszlovák-probléma megoldását igyekezett csupán a németkérdésre leszűkíteni, az „egyenlő elbánást” sürgető magyar tapogatózásokra pedig kitérő válaszokat adni.521 516. Sallai, Gergely: „A határ megindul" .... i. m. 95. 517. Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Budapest, Osiris, 2001, 212. 518. Horthy Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires, [i. k.], 1953, 200. 519. Vő. Ormos Mária-Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Budapest, Osiris, 2003, 391. 520. Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914-1946. Századok, 1996, 2. sz. 308. 521. Lásd pl. Marosy Ferenc londoni magyar ideiglenes ügyvivő megbeszélését Edward Maurice Berkeley Ingrammal, a brit Külügyminisztérium Dél-európai Osztálya vezetőjével. Ádám Magda et. al. (szerk.): Az első bécsi döntés okmánytára, 1938. augusztus 3. - 1939. március 15. Kézirat. 15. sz. dokumentum; Az angol jelzések persze az ellentmondásoktól sem voltak mentesek, hiszen míg Vansittart 1938 augusztusában olyan értelemben nyilatkozott Barczának, hogy mindaz, amit a németek kapnak, automatikusan érvényes lesz a magyar kisebbségre is, a prágai angol követ egy Esterházyval folytatott tárgyalásán azt jelezte, hogy a magyarok lényegesen kevesebbet fognak kapni, mint a szudétanémetek. DIMK II. 309. sz. dokumentum, 567.
