Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
172 Berchtesgadentő! Münchenig Márpedig nagyjából 1938 késó' nyarától, amikor Budapest is rádöbbent, hogy a nyugati hatalmak sem ellenzik, így küszöbön áll a cseh-német határ revíziója, egyre inkább ez az elv, vagyis a magyarkérdésnek a szudétanémet-kérdéssel való azonos elintézése vált a budapesti és ezzel párhuzamosan a pozsonyi magyar politika vezérelvévé. Az igazi különbség csupán az volt, hogy míg ekkor már a nyugati hatalmak a németek esetében a határváltozás mögé is beálltak, Budapestnek viszont még ahhoz sem sikerült nyílt angol támogatást szereznie, hogy a szlovákiai magyarok „a nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésben foglalt jogaikat maradéktalanul élvezhessék”.522 Budapest 1938. szeptember 16-án először a brit, két nap múlva pedig a francia kormányt óvta erélyesen attól, hogy olyan megoldást válasszanak, amely a szlovákiai magyaroknak a szudétanémetekhez viszonyított diszkriminációját eredményezné.523 London azonban továbbra is tartózkodó volt, s noha Halifax külügyminiszter elismerte a magyar fél erkölcsi jogát a németekkel való egyenlő bánásmódhoz, továbbra is nyugalomra intette a magyarokat.524 A briteket azonban nem csupán saját óvatosságuk tartotta vissza attól, hogy ebben a kérdésben világosan állást foglaljanak, hanem a franciák ellenkezése is, akik egyáltalán nem kívánták a német- és a magyarkérdés összekapcsolását, és továbbra is elutasították a magyar határok revízióját. A két nyugati hatalom közötti hangsúlyok különbségét jelzi, hogy miközben a Csehszlovákiának szeptember 19-én átadott jegyzék a franciák határozott kívánságára csupán a német területi követelések jogosságát mondta ki, a lengyel- és a magyarkérdést viszont nem említette, ám a Foreign Office azonnal jelezte, hogy a jegyzék megfogalmazása nem zárja ki a magyar és lengyel területi aspirációkat sem.525 Bár, mint jeleztük, a magyar fél Kidben visszautasította Hitler ajánlatát, s ezzel kerülőutakra és pótmegoldásokra kényszerítette a Csehszlovákiát a térképről eltüntetni akaró német kancellárt,526 azt azonban Budapest ekkor már végérvényesen felismerte, hogy lényegében megnyílt az út a határrevízió előtt, s csupán rajta múlik, hogy tud-e élni ezzel a helyzettel. Miközben tehát továbbra is igyekezett mérsékelt magatartást tanúsítani annak érdekében, hogy le ne maradjon a megnyílni látszó lehetőségekről, minél előbb érvényteleníteni akarta a Csehszlovákiával is épp megkötött biedi egyezményt, amelyben lemondott az agresszióról. Ennek pedig legegyszerűbb útja az volt, ha az egyezmény parafálásának feltételéül szabott kisebbségvédelmi szerződés megkötésére nem kerül sor. Nem csoda tehát, ha szeptember elejétől már olyan instrukciók érkeztek Budapestről az Egyesült Párthoz, amelyek kizárták a kormányzat feltételeinek elfogadását, s a szlovenszkói magyar pártot is a követelések fokozására biztatták.527 Berlin - amely mint azt Ernst Woermann, a külügyminisztérium politikai államtitkár által 1938. szeptember 19-én Hitler számára készített irányelvek is igazolják, ekkor még Szlovákia teljes területének Magyarországhoz csatolásával számolt528 - kevésnek találta Budapest és az 522. Zeidler Miklós: A revíziós gondolái. Pozsony, Kalligram, 2009, 270. 523. Adám Magda et. al. (szerk.): Az első bécsi döntés..., i. m. 19. és 26. sz. dokumentum 524. Uo. 30. sz. dokumentum 525. Vő. Čelovský, i. m. 290. 526. Vo. Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban. In Simon Attila (szerk.): Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, Nőgrád Megyei Levéltár - Selye János Egyetem, 2010, 17. 527. A radikálisabb és kompromisszumokat kizáró hangvételt igazolja Esterházynak szeptember közepén egy angol lapnak tett nyilatkozata, amelyben a magyar pártvezér kifejtette, hogy részleges megoldásokat nem fognak elfogadni, s a nemzetiségi problémákat csak a csehszlovák állam teljes átalakítása oldhatja meg. Idézi PMH, 1938. szeptember 14. Az idézett nyilatkozat feltételezhetően Kánya kezdeményezésére született, aki szeptember 10-én fogalmazott táviratában szólította fel Esterházyt, hogy tegyen olyan nyilatkozatot, amelyben jelzi, hogy a szlovákiai magyarok a céljaik tekintetében szolidárisak a szudétanémetekkel és egyforma elbánást igényelnek. MÓL, K-64, 79. cs. számjeltáviratok. 528. Schvarc, Michal-Holák, Martin-Schriffl, David (eds.): „Tretia ríša" a vznik, i. m. L sz. dokumentum, 3-6.
