Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
Arccal a revízió felé - fordulat a szlovákiai magyar politikában 169 5.2. Arccal a revízió felé - fordulat a szlovákiai magyar politikában Bár 1938 szeptembere a szudétanémetekről szólt, a szlovákiai magyarok kérdésében is fordulatot hozott. Ez egyaránt jelentette a szlovákiai magyar politika fordulását, valamint a szlovákiai magyar kérdésnek nemzetközi megítélésében bekövetkezett változását is. Ez utóbbi, vagyis a nemzetközi kontextus és Budapest politikájának átalakulása pedig alapvetően határozták meg az Egyesült Magyar Párt magatartását is. Az EMP politikájában 1938 szeptemberében bekövetkezett fordulat megértéséhez alapvető fontosságúnak tűnik a párt addigi stratégiájának összegzése, amelyet a következő pontokban látunk rögzíthetőnek:- Az EMP a magyar kisebbség helyzetének megoldását hosszú távon a békés határrevíziótól várta.- Ezt a célját azonban a hatályos csehszlovák törvények miatt nyilvánosan nem artikulálhatta, s nem is folytathatott direkt módon erre mutató politikát.- A revízió realitásának lehetőségét Magyarország helyzetéből, a térség, illetve Európa erőviszonyaiból eredően még a harmincas évek második felében is távoli lehetőségként érzékelte.- Ennélfogva érdekeltnek mutatkozott a magyar kisebbség helyzetének Csehszlovákián belüli minden olyan rendezésében, amely nem feltételezte a status quo nyilvános elismerését. Ez a magatartás vezette az 1938 elején megfogalmazott 81 pontos memorandum és a statútumtárgyalások kapcsán is.- Mivel a direkt határrevízió realitását a két háború közötti korszak nagy részében nem érzékelte, a legjárhatóbb útnak Csehszlovákia dezintegrációját tartotta, amelyre a szlovák kérdés kiéleződése látszott a legalkalmasabb megoldásnak, hiszen nemcsak a budapesti politika, hanem a szlovenszkói magyar is meg volt arról győződve, hogy a szlovák „kistestvér” saját lábán, egyedül képtelen megállni, s ha elszakad a csehektől, az óhatatlanul magával hozza a Magyarországhoz való visszatérését.- Arra azonban, hogy a szlovák autonómia kivívása után mi és hogyan történne, nem volt kidolgozott elképzelése, mint ahogy volt egyfajta félelem a tekintetben is, hogy a szlovákok mit kezdenének a magyarkérdéssel.- 1938 tavaszán az EMP számára az jelentette a döntő kérdést, hogy tovább folytassák-e a szlovák autonómia ügyére alapozott politikájukat, vagy vállalják fel a szudétanémet politika által felkínált másik utat, amely ekkor már nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett. Döntésüket nehezítette, hogy a szlovákok több okból természetesebb szövetségesnek látszottak. Ezzel szemben a szudétanémetekkel nem igazán volt alapja az együttműködésnek, miközben az EMP-t a szudétanémetek nemzetiszocializmusa is riasztotta.- A direkt határrevízió esélyét a pártban csak meglehetősen későn, 1938 késő nyarán, illetve szeptemberében ismerték fel. Ez a felismerés természetesen szoros összefüggésben volt a nemzetközi politikában bekövetkezett változásokkal s Budapest magatartásának megváltozásával, hiszen a budapesti kormányzat szándékainak ismerete nélkül az Egyesült Magyar Párt magatartása sem értelmezhető helyesen. Bár időszakonként eltérő nyíltsággal vállalták fel, de a két világháború közötti magyar kormányzatok sohasem mondtak le a trianoni határok revíziójának céljáról. Mint Zeidler Miklós is megállapítja, „az 1918-tól egyre-másra születő jelszavak: az »integritás«, a »Mindent vissza!«, a »Nem! Nem! Soha!« az »egész Magyarország mennyország«, a »Szent lstván-i birodalom«
