Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
160 Nemzetállamból nemzetiségi állam... Láthatóan megnőtt viszont a magyar lakosság nemzeti öntudata, amit egyre nyíltabban ki is fejezett, s ami az 1938 nyarán megtartott tömegrendezvények látogatottságában is megmutatkozott. A közélet s a magyar rendezvények iránti érdeklődés megerősödését nem csupán a már említett lévai szabadtéri játékok iránti hatalmas érdeklődés bizonyította, hanem a komáromi Dalosünnep, az EMP által a Pozsony melletti Főréven szervezett július 31-i nyári ünnepség vagy a július 24-i kassai magyar nap nagy sikere és több ezres látogatottsága is. Ezeken a rendezvényeken, mint a lévai játékokról készült rendőrségi jelentés is bizonyítja, már egyre gyakrabban jelent meg a magyar nemzeti színek használata, noha ekkor még inkább csak rejtett módon - megfelelő módon összeállított virágcsokrok és díszítések, esetleg jól kiválasztott népviselet formájában. Hasonló módon jelzésértékű volt a magyar tannyelvű iskolák iránti érdeklődés felerősödése. Mint Popély Gyula kutatásaiból kiderül, 1938 szeptemberében Kassán 200 fővel több tanulót írattak be a magyar elemibe, mint az előző évben, a Komáromi Állami Polgári Leányiskolában pedig 1938. szeptember 1. és október 7-e között 44 fővel szaporodott a magyar tanulók száma.487 Azokon a településeken pedig, ahol hiány mutatkozott magyar iskolákban (Léván, Kassán, Nyitrán), felerősödött az azok megnyitását követelő lakossági és politikai akarat. Az oktatással is összefüggött, hogy a nemzetiségi kérdés megítélésében beállt változások a magyar nyelvi ismeretek felértékelődését is magukkal hozták. Azt, hogy a szlovák értelmiség (az átlag szlovák 1918 előtt sem beszélte a magyar nyelvet) egyre kevésbé ismerte a magyart, már egyes szlovák véleményformálók és nyelvészek (pl. Ľudovít Novák) is hátrányosnak érezték. Egy 1938 elején közzétett felmérés szerint 145 érettségivel rendelkező szlovák nemzetiségű álláskereső közül csupán 45 ismerte a Szlovákiában élő két fő nemzetiség, a magyar és a német nyelv közül legalább az egyiket. Többségük azonban inkább az idősek közé tartozott, míg a fiatalabbak 83%-a csak az államnyelvet beszélte.488 Ezt a helyzetet a Milan Hodža érdekkörébe tartozó szlovák lap, a Slovenský denník is kedvezőtlennek minősítette, sőt tovább menve azt is felvetette, hogy a szlovák iskolákban szükség volna a magyar nyelv tanítására. Ez az ötlet azonban a jubileumi év kezdetén még inkább csak pusztába kiáltott szó maradt. Ám a nemzetiségi statútum tárgyalásai, amelyek a magyar nyelv hivatalos életben való használatának kibővítését jövendölték, egyre nagyobb hátszelet adtak ennek az elképzelésnek, hiszen ha a szlovák középrétegek meg akarták őrizni a versenyképességüket a több nyelvet beszélő szlovákiai magyarokkal, akkor szükségszerűvé vált, hogy magyar nyelvi ismeretekkel is rendelkezzenek. Ezt tükrözték az iskolaügyi minisztériumból a tavasz folyamán kiszivárgó információk, amelyek szerint az 1938/39-es tanévtől kezdődően a szlovákiai iskolákban kötelező tantárgyként bevezetnék a magyar nyelv oktatását.489 Sőt a minisztérium pozsonyi referátusa már március folyamán körlevélben érdeklődött a szlovák középiskolák igazgatóinál egy ilyen intézkedés várható fogadtatásáról, illetve arról, hogy milyen visszhangot kapna, ha az oktatásban a németet a magyar nyelvvel helyettesítenék. Ez az ötlet azonban nem talált egyöntetűen kedvező fogadtatásra, s a visszajelzések szerint az iskolák inkább a francia nyelvet váltották volna le a magyarral.490 487. Vo. Popély Gyula: Erős várunk..., i. m. 314. 488. Slovenský denník, 1938. január 6. 489. Magyar Újság, 1938. június 26. 490. Uo.
