Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A nemzeti érzelmek konjunktúrája 161 Az etnikai konfliktusok egyik eredője az volt, hogy miközben láthatóan erősödött a magyarok nemzeti öntudata, a kormányzat minden egyenjogúságra irányuló ígéretének ellenére a magyar nemzeti szimbólumok használata továbbra sem volt engedélyezett. Ezt felismerve a szlovákiai magyar politika is egyre gyakrabban jelezte ezt a problémát Prága felé. Ilyen volt az Esterházy és további 22 képviselőtársa által június 17-i dátummal benyújtott interpelláció, amelyet a magyar pártvezér a kormányhoz intézett. Az interpellációban Esterházy a magyar himnusz éneklésének s nyilvános hallgatásának büntethetősége kapcsán arra hívta fel Prága figyelmét, hogy „ha egy nemzetnek megtiltják, hogy bármilyen ünnepi alkalommal eljátszhassa vagy elénekelhesse saját nemzeti imádságát, akkor ez a nemzeti gondolatra alapozott jogainak jelentős csorbulását jelenti. Ott pedig, ahol ilyen történhet, nem lehet szó arról, hogy a kisebbségek jogaik összességének birtokában lennének, arról pedig különösen nem, hogy az állam teljesen egyenrangú és egyenértékű polgárai lennének, mivel ez a gyakorlat cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a nemzetiségekkel továbbra is éreztetni kívánják azok alárendeltségét, s hogy erről egy pillanatra sem feledkezzenek meg, a kormányzat továbbra is a büntető paragrafusok korbácsával őrködik fölöttük.'"491 Esterházy ezért a himnuszt éneklők és hallgatók elleni eljárások és sikanírozások leállítását, illetve azt követelte, hogy azokon a nyilvános eseményeken, amelyeken magyarok is részt vesznek, a magyar himnuszt hivatalosan is eljátszhassák. Hasonló szellemű volt Szilassy Béla szenátornak és társainak már korábban, március 29-én benyújtott 690/2. sz. interpellációja, amelyben a magyar nemzeti színek használatának engedélyezését követelték a kormányzattól.492 Mindezek ellenére a hatóságok 1938 nyarán továbbra is érvényesítették a magyar nemzeti szimbólumokkal szembeni, húsz év óta gyakorolt intoleráns magatartásukat. Sőt mint annyi más esetben a magyar lakosság szimbolikus megnyilvánulásaival szemben sokkal kevésbé voltak toleránsak, mint azt a szudétanémetekkel kapcsolatban tették, akik ekkor már lépten-nyomon a környezetük tudomására hozták nemzeti és világnézeti hovatartozásukat. A köztársaság utolsó évében is árgus szemmel figyelték a hatóságok azt, hogy a közel húsz éve tartó „leszoktatás” ellenére kik azok, akik továbbra is megünneplik Szent István napját. A komáromi járási hivatalnak még arra is volt energiája, hogy parancsba adja, a csendőröknek arra is figyelniük kell, hogy a Kamocsán rendezendő tűzoltóünnepségen a lányok szoknyájának aljára nincs-e magyar nemzeti színekből álló szegély varrva.493 S bár 1919-től a március 15-i és augusztus 20-i ünnepségek intenzitása a szigorú tiltás és büntetések következtében láthatóan csökkent, Dél- Szlovákiában Szent István napja 1938-ban sem számított hétköznapnak. Dunaszerdahelyen például az aznapi második reggeli misén, amely fél nyolckor kezdődött, mintegy 300, a környék falvaiból érkező hívő gyűlt össze. A környék katolikus falvaiban pedig az emberek aznap, mintha vasárnap lett volna, tartózkodtak a szabad ég alatt végzett munkától.494 Hasonlóan viselkedett a lakosság több Ipoly menti településen is. A nemzeti érzések erősödését mutatta az az érdeklődés is, amely Horthy Miklós augusztus végi németországi útját kísérte, hiszen az admirális a visszafelé vezető úton Bécsből a Dunán 491. Interpelácia poslanca Esterházyho celej vláde o povolení verejného spievania hymny. Digitálni knihovna NS RČS 1935-1938, Poslanecká snémovna - Tiský, č. 1377. http://www.psp.cz/eknih/1935ns/ps/tisky/U377_01.htm 492. Interpelácia poslanca Szilassyho celej vláde o užívaní maďarskej trikolóry. Digitálni knihovna NS RČS 1935- 1938, Senát - Tiský, £. 690. http://www.psp.cz/eknih/1935ns/se/tisky/t0690_01.htm 493. ŠOA Komárno, f. OÚ KN, k. 82, 111 l/1938.prez. 494. SNA, f. KÚ BA, k. 268.1047/1938.prez.
