Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A nemzeti érzelmek konjunktúrája 159 A feszültség növekedését maga az Tartományi Hivatal is észlelte, amely már július folyamán bizalmasan kezelt „védelmi előírásokat” léptetett életbe a határ menti járásokban. Ezek fontos elemeként elrendelték a fontosabb középületek (hivatalok, vasúti állomások, postahivatalok), közúti hidak, ipari létesítmények védelmét, amely feladat ellátását a csendőrség és a hadsereg egységei mellett különböző társadalmi szervezetek biztosították. Mint Bukovszky Lászlónak a Galántai járásra vonatkozó kutatásaiból kiderül, a fegyveres feladatokat ellátó szervezetek között a Sokol és Orol483 testnevelési szervezet tagjaink kívül ott voltak a munkás testnevelési egyesületek és az ún. Nemzeti Gárda, a Nemzeti Lövész Egylet tagjai is, de a járás telepesei is.484 A magyar járásokban lakó szlovákok és csehek felfegyverzése természetesen negatív visszhangot váltott ki a helyi lakosságból, s nem a feszültségek oldásához, hanem inkább növekedésükhöz vezetett. A feszültség egyik gerjesztője maga az államhatár volt, amely a Prága és Budapest irányából is felerősödő propaganda egyik célpontjává vált. Ebből az itt élő lakosság egyrészt a csehszlovák erődítési munkálatokat és a májusi részleges mobilizáció idején megerősödő határrendészeti intézkedéseket érezte meg, amelyek jelentősen korlátozták mozgási szabadságát, s számos kellemetlenséggel jártak számára. Eközben a magyar oldalról egyre gyakoribbá váltak az államhatáron át irányuló tevékenységek: röplapok átjuttatása, az államhatár megsértése stb. A Magyarországról átkerült röplapok visszatérő mondanivalóját a közelgő változások képezték, ami kapcsán az adófizetés elutasítására, az értéktelen „cseh pénz kuporgatásának” felesleges voltára, az ingatlan megőrzésére hívták fel a szlovákiai magyarok figyelmét.485 486 Bár ezeken a röplapokon a trianoni határok változását nyíltan nem jelölték meg, az üzenet azért mindenki számára nyilvánvaló volt. Az egyik Délnyugat-Szlovákiában május folyamán megjelent röplap szövege a következő volt: „Drága Véreink, akinek ingatlanja (földje, háza) van, azt semmi áron ne adja el. Se csehnek, se pedig zsidónak! Ne gyüjtsétek az értéktelen cseh bankókat. Akinek fölösleges pénze van, az vegyen rajta bármit (cukrot, ruhát, cipó't) de ne tegye a láda fiába vagy a takarékba! A forgalomban lévő' cseh pénz mind hamis, annak külföldön sincs már értéke. Ezzel a szemét pénzzel akarnak benneteket a cseh zsebrákok koldussá tenni! Küldjétek a pokolba a cseh muzsikusokat kolduspénzükkel együtt. Adót pedig ne fizessetek!”^ A helyi lakosság azonban meglehetősen immúnis volt már ezekkel az akciókkal szemben, az irredenta röplapok vagy épp a csehszlovák kormányzat ellentétes irányú propagandája különösebb reakciókat nem váltottak ki közöttük, mindössze a „suttogópropaganda” erősödött fel, amely a fennálló helyzet gyökeres fordulatát, az államhatárok közelgő revízióját jósolta. A helyzet nyugodt voltának megőrzéséhez az Egyesült Magyar Párt kétségkívül megfontolt magatartása is hozzájárult; a párt mind a választási kampány idején, mind azt követően mereven elzárkózott minden olyan tevékenységtől, amely az etnikai feszültség növekedéséhez vagy etnikai incidensek kialakulásához vezethetett volna Dél-Szlovákia térségében. 483. Az Orol a vallási szempontból indifferens Sokol testnevelési egylet katolikus ideológiával áthatott mutációja, s egyben a Sokol konkurense is volt. Elsősorban a katolikus többségű Morvaországban és Szlovákiában volt népszerű. 484. Bukovszky, László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918—1919-ben és 1938-ban. In Uő (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom-Dunaszerdahely, 2005, 133. 485. SNA, f. KÚ BA, k. 270, PIV-tlač, 1938. 486. Uo.
