Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 13 Bár a magyar-szlovák néprajzi határ a 19. század elejétől Trianonig szinte alig változott és meglehetősen élesnek volt mondható, Magyarország északi vármegyéinek nagyobb városaiban (pl. Pozsonyban, Nyitrán, Kassán, Nagyszombatban stb.), valamint ezeknek a városoknak a vonzáskörzetében, illetve Zemplén egyes vidékein jelentős számú, a szlovák és a magyar nyelvet egyaránt beszélő, változó identitású lakosság élt. Ez a népesség a dualizmus korának népszámlálásai során - részben a magyarosító célzatú állami propaganda hatása alatt, részben más okokból - származásától függetlenül inkább magyarnak vallotta magát, s magyarként kapcsolódott be a közéletbe. Identitásuk azonban ennek ellenére nem volt véglegesen rögzülve, csupán a pillanatnyi előnyök miatt billent valamelyik oldalra. A statisztikai magyaroknak ez az a rétege - s itt családok ezreiről lehet szó -, az 1918/19-es államfordulatot követően a csehszlovák nemzeti diktatúra és propaganda hatására identitást váltott, s az 1921-es népszámlálás során már csehszlovák nemzetiségűként jelölte meg magát. Ez a folyamat további több tízezres statisztikai veszteséget okozhatott a magyarok számában. A szlovákiai magyarok száma csökkenésének harmadik fontos okát a csehszlovák népszámlálások gyakorlata okozta, hiszen a történelmi Magyarországon megszokott anyanyelv helyett a csehszlovák népszámlálások a nemzetiség kategóriáját vezették be. Ennek is köszönhető, hogy a csehszlovák népszámlálásokat, amelyeknek a hatalom igyekezett egyfajta legitimációsjelleget adni, sokan politikai aktusként, az állam iránti lojalitás kifejezéseként fogták fel, így azok adatai nem feltétlenül mutatták a lakosság valós etnikai identitását. A nemzetiségi elv bevezetésének volt a következménye a zsidóságnak a magyar nemzetiségtől való disszimilációja, pontosabban ennek statisztikai megvalósulása. Az államfordulat következtében több mint 130 ezer főnyi zsidó lakosság került Szlovákiába, akiknek a döntő többsége a korábbi magyarországi fejlődés következtében nyelvében és részben identitásában is asszimilálódott a magyarsághoz. Nagy többségük (106 ezer fő) az 1910-es népszámlálás idején magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Amikor azonban az 1921-es népszámlálás lehetőséget adott arra, hogy magukat zsidó nemzetiségűnek vallják, a szlovákiai zsidó lakosság nagy többsége élt is ezzel a lehetőséggel, s 54%-uk zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, 22,4%-uk csehszlováknak és csupán 16,6%-uk magyarnak. Ez az 1921-es népszámlálásban több mint 80 ezres csökkenést okozott a magyarság létszámában. Ha tehát azt kutatjuk, hová tűnt az államfordulat után két évvel 1910-hez képest 247 ezer magyar Szlovákiában, nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy mintegy 100 ezren Magyarországra költöztek, további 84 ezres veszteség jelentkezett a zsidó lakosság körében, mintegy 13 ezer fő volt a rendezetlen állampolgárságú magyarok száma, a maradék mintegy félszázezres veszteség pedig nagy bizonyossággal a korábbi statisztikai magyarok identitásváltásának a számlájára írható. Az 1921 és 1930 között kimutatott 63 ezer fős (mintegy 10%-os) létszámcsökkenés részben más összetevőkre vezethető vissza. A Magyarországra történő elvándorlás ugyan 1920 után is folytatódott, de az első néhány évet kivéve már nem volt számottevő, s csupán néhány ezer fős veszteséget okozhatott. Tovább folyt viszont a lakosság egy részének identitásváltása, amely folyamatban elsősorban még mindig a statisztikai magyarok, valamint a többes identitású személyek játszhatták a meghatározó szerepet. Erre utal az, hogy ebben az időszakban elsősorban a városi magyar népesség visszaszorulása volt számottevő. Magyar nyelvű iskolák, kulturális lehetőségek hiányában, valamint a nemegyszer magyarellenes közhangulat hatására megkezdődött az északi megyék magyar nyelvű lakosságának elszlovákosodása. Az asszimiláció azonban ekkor erőteljesebben még csak a nyelvhatár fölötti térségben jelentkezett. Ezt igazolják a korszak kiváló demográfusának, Révay Istvánnak a számításai is, aki szerint a húszas években a
