Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A statútum megalkotásának első szakasza 133 a Csehszlovákia elleni német haditerv, a „Fall Grün” módosításában és végleges változatának rögzítésében, amelyre május 30-án került sor. A „Zöld Terv” a csehszlovákiai katonai akciók megkezdésének végső határidejét 1938. október 1-jében jelölte ki. A mobilizáció a berlini kormány és a szudétanémetek heves tiltakozása mellett az EMP részéről is elutasítást váltott ki, amelynek Esterházy a június 2-án benyújtott interpellációban hangot is adott. Mivel azonban a magyar képviselő beadványát a képviselőház elnökségének határozata alapján mondvacsinált okokból törölték a nemzetgyűlés programjából, a magyar pártelnök azt eljuttatta Budapestre, ahol az Esti Kurír leközölte.387 Interpellációjában a magyar politikus elsősorban két dologra igyekezett felhívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy ugyan a kormány hivatalos tájékoztatása szerint csupán néhány korosztály fegyvergyakorlatáról volt szó, valójában azonban törvénytelenül végrehajtott mozgósítás történt. Másodsorjában pedig arra világított rá, hogy ez az esemény is igazolta a földreform során történt telepítések katonai szándékait, hiszen a mozgósítás idején a telepesek csoportjait a magyar határ mellé szállították, és felfegyverezték őket.388 Prága számára a májusi mobilizáció legnagyobb hozadékát a cseh lakosság egészének és a szlovák lakosság döntő többségének a pozitív reakciója jellemezte; a tartalékosok nem csupán fegyelmezetten, hanem egyenesen lelkesen vonultak be, s fejezték ki készségüket Csehszlovákia határainak megvédésére. A lakossági támogatás tette lehetővé a csehszlovák vezetés számára, hogy a harci készültséget közel egy hónapig fenntartsa, illetve hogy augusztus folyamán minden negatív lakossági reakció nélkül jelenthesse be a sorkatonai szolgálat kettőről három évre való növelését.389 A prágai vezetés a lakosság körében uralkodó elszántságot igyekezett folyamatosan fenntartani, amiben egyrészt a nyár elején az államvédelem céljára meghirdetett - egyébként rendkívül sikeres - gyűjtés mellett központi szerepet kapott a Sokol Tomaegylet június-júliusban folyó 10. országos ünnepsége is. A még a 19. század hatvanas éveiben megalakult cseh Sokol [Sólyom] az első köztársaság legnagyobb ilyen szervezete volt, hiszen a húszas évek végén már 630 ezer tagot számlált.390 A magát mindig is erősen nemzeti alapokra helyező szervezet már Csehszlovákia megalakulásának folyamatában is fontos szerepet játszott, a sokolok képezték a gerincét a csehszlovák légióknak és a felvidéki területek birtokbavételében is fontos szerepet kaptak. A már 1937 telén kezdődő és ’38 júliusában kicsúcsosodó 10. országos ünnepségük a jubileumi év legnagyobb tömegeket megmozgató rendezvényeként a Csehszlovák Köztársaság melletti hangos és látványos demonstrációvá vált. A prágai rendezvény több héten keresztül tartott: júniusban az iskolások, majd a középiskolás fiatalság mutatta be tomagyakorlatait, július 2. és 6. között pedig a felnőttek vonultak fel és tornáztak a prágai strahovi stadion tömött lelátói előtt. A tomagyakorlatokkal fellépőket, akiknek száma mintegy 200 000 főre rúgott, 90 különvonat hozta Prágába, a nézők száma pedig a kétmilliót is meghaladta. A monumentális tömegrendezvény nem titkolt célja annak demonstrálása volt, hogy Csehszlovákia 387. Miloslav Čaplovič szlovák történész Esterházy érintett interpellációját - megalapozatlanul - a magyar párt irredenta tevékenységének példájaként említi. Vö. Čaplovič, Miloslav: Čs. branná moc po Mníchove: náčrt problematiky (október 1938-marec 1939). In Šmihula Daniel (ed.): Viedenská arbitráž v roku 1938 a jej európske súvislosti. Bratislava, ŠEVT, 2008, 50. 388. Esti Kurír, 1938. június 3. 389. Slovenský denník, 1938. augusztus 17. 390. A Sokol tornaegylettel és más paramilitáris szervezetekkel kapcsolatban lásd Čaplovič, Miloslav: Branné organizácie v Československu 1918-1939 (so zreteľom na Slovensko). Bratislava, MNO SR, 2001.
