Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
132 Nemzetállamból nemzetiségi állam... A prágai kormány azonban továbbra sem volt hajlandó bizonyos határokat átlépni. Az addigiaknál ugyan szélesebb körű engedményeket ígért, ám az SdP karlsbadi programja helyett továbbra is a saját javaslatait tekintette kiindulópontnak, miközben a területi autonómiáról, a kisebbségek kollektív jogairól, valamint a csehszlovák külpolitika orientációjának megváltoztatásáról nem volt hajlandó tárgyalni. Vagyis a csehszlovák magatartást május közepén még mindig a nemzetállami modellhez való ragaszkodás jellemezte.381 A megegyezés hiánya elsősorban mégsem rajtuk múlott, hiszen a Szudétanémet Párt már május 18-án (vagyis egy nappal az előtt, hogy a csehszlovák kormány elfogadta volna a statútumtervezet első verzióját),382 titkos stratégiai döntést hozott arról, hogy a statútumot - bármi legyen is annak tartalma - nem lehet elfogadni, mivel a német közösségnek már nem érdeke semmiféle Csehszlovákián belüli megoldás támogatása.383 A felmerülő nehézségek ellenére Hodža miniszterelnök május végére már kész szövegtervezetet és annak parlament elé való terjesztését ígérte, ám a május 21-i részleges mobilizáció ezt végkép irreálissá tette. 1938. május 21-én a csehszlovák kormány egy teljes évjárat és öt évjárat speciális fegyvernemhez tartozó tartalékos behívását rendelte el. A hivatalosan „rendkívüli hadgyakorlatnak” nevezett mozgósítást a német csapatmozgásokról szóló információkkal indokolták, s ezt a tézist a csehszlovák történetírás is sokáig fenntartotta, ma azonban már ismeretes, hogy ilyen csapatmozgások nem voltak.384 Sőt mi több, ezt a mobilizáció kihirdetésekor már a csehszlovák döntéshozóknak is tudniuk kellett.385 Katonai és belpolitikai szempontból a mozgósítás kitűnően sikerült: lényegesebb zökkenők nélkül, a bevonuhatottak lelkesedése mellett zajlott le, s egy időre a német határszélen is nyugalmat teremtett.386 Hosszú távú hatása mégis kettős volt: az indokolatlan és a német csapatmozgásokkal alá nem támasztható mobilizáció a nyugati hatalmak szemében a csehszlovák vezetés hajthatatlanságának s a Prágára gyakorolt nyomás erősítésének szükségességét bizonyította. A másik oldalon azonban „megfontolandó” jelzést küldött Berlin felé a csehszlovák vezetés és hadsereg elszántságáról és felkészültségéről, így minden bizonnyal szerepet játszott 381. Ezt igazolja Beneš elnöknek a prágai angol követtel folytatott május 17-i megbeszélése is. Vö. Uo. 162. 382. Beneš, i. m. 225. 383. Vö. Kúrál, Václav: Konflikt místo..., i. m. 174. 384. Az események egyik legjobb ismerője, Igor Lukeš történész szerint több lehetséges magyarázat is van a történtekre, amelyek közül ő legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a mobilizáció hamis információk általi kiprovokálása a szovjet titkosszolgálat műve lehetett. Vö. Lukes, Igor: Czechoslowakia between Stalin and Hitler. The diplomacy of Edvard Benes in the 1930s. Oxford University Press. 1996. 155-157. Mások Berlin által kiprovokált eseményekről beszélnek, amelyek célja a csehszlovák diplomácia és Prága diszkreditálása volt. VÖ. Kamik, Zdének: České zemé .... i. m. 528. illetve Kúrál, Václav: ČeSi, Nénid..., i. m. 101. 385. Ebben az esetben viszont leginkább arról lehetett szó, hogy Beneš elnök akarhatta a mobilizáció keltette feszültség által a nyugati hatalmakat egy határozottabb, Csehszlovákia melletti fellépésre kiprovokálni. Másrészt a részleges mozgósítás kitűnő lehetőség volt a csehszlovák hadsereg felkészültségének a próbájára is. 386. A mobilizáció Hodža miniszterelnök általi utólagos értékelése szintén a sikeres megvalósulást igazolja: „Mihelyst a védelmi utasítások napvilágot láttak, az államigazgatás teljes apparátusa mozgásba lendült. A telefonközpontok, a távíróhálózat, a vasút és a helyi állami hivatalok éppúgy, mint az önkormányzati szervek a katonai gépezet szolgálatába álltak, s tökéletes pontossággal működtek. Az országban azonnal nagy lett a nyüzsgés, ám fölösleges izgalmak nélkül. Szombat reggel, legkésőbb a délelőtti órákban mintegy kétszázezer katona lett átszállítva a köztársaság keleti részéből nyugatra. Huszonnégy órával azután, hogy a vezérkar főnöke a parancsát kiadta, a védelemre berendezkedett hadsereg már készenléti állapotban volt. Minimálisan kétszer annyi jól felfegyverzett hazafi, mint amennyi német katona Hitlernek hazánk elleni provokációjában részt vett.” Idézi Kvaéek, Robert-Chalupa, Aleš-Heyduk, Miloš: Československý rok 1938. Praha, Panorama, 1988, 94.
