Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A statútum megalkotásának első szakasza 131 Milan Hodia Ezzel ellentétes irányban hatott viszont az angol és a francia kormány magatartása, amelyek egyre nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani az ügy iránt, s érdemi engedményekre biztatták a csehszlovák kormányzatot. Az április 28-29-én tartott legmagasabb szintű londoni angol-francia megbeszéléseken a két nyugati hatalom végül abban egyezett meg, hogy a szudétanémet-kérdés tárgyalásos megoldását támogatják, mégpedig azon az alapon, hogy a csehszlovák kormány messzemenő engedményeket tesz (tehát többet annál, mint amit e konferencia előtt Prága felajánlott), a szudétanémeteknek viszont tartózkodniuk kell mindenféle erőszakos cselekedettől.379 Ezt az álláspontot tükrözte az a demars, amelyet a két kormány május 7-én nyújtott át Prágának, miközben Anglia a széles körű engedmények alatt minimálisan az autonómia megadását értette. Az náci Németország felé teendő engedményekre hajlandó angol kormány azonban ekkor már valójában az autonómiát is csak átmeneti megoldásként képzelte el, s hosszú távon egyedül a németek lakta területek egy részének átadását tartotta életképesnek. Más források mellett ere utal lord Halifax külügyminiszternek Jan Masaryk londoni csehszlovák követtel folytatott tárgyalása is, amely során a brit politikus többek között azt a londoni angol-francia megbeszéléseken már felszínre került véleményt is kifejtette, hogy Anglia egy esetleges háborús győzelem esetén sem tudja garantálni Csehszlovákia számára a jelenlegi határokat.380 379. Čelovský, i. m. 158. 380. Uo. 161. A beszélgetés érdekes momentumát képezte az, amikor Masaryk arról igyekezett meggyőzni Halifaxot, hogy ő személyesen nincs ellene a radikális megoldásoknak sem, hiszen annak idején az apja sem akarta a szudéta területeket Csehszlovákiához csatolni, csupán Lloyd George nyomásának engedett.
