Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
130 Nemzetállamból nemzetiségi állam... 4.1. A STATÚTUM MEGALKOTÁSÁNAK ELSŐ SZAKASZA Bár Václav Kúrál szerint a miniszterelnök már március 22-én jelezte a prágai német követnek, Ernst Eisenlohmak a statútum előkészítésének tervét,376 a nyilvánosság előtt először a március 28-án elhangzott - elsősorban a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó - rádióbeszédében ismertette elképzeléseit. Jellemző módon azonban konkrétan csupán a németkérdésről beszélt, miközben a statútumot úgy interpretálta, hogy inkább csak formai, mint tartalmi szempontból hoz majd újat a csehszlovák nemzetiségi politikában.377 Beszédében Hodža többek között azt hangsúlyozta ki, hogy a statútum, amely kizárólag Prága belső elhatározásából, nem pedig külső nyomásra lesz megalkotva, mindenképpen az érvényes alkotmány keretei közt rendezi a nemzetiségi kérdést. A nemzetiségi statútum megalkotását az első időszakban meglehetős titokzatosság övezte, hiszen bár Hodža már április elsején egyeztetett az SdP vezetőivel, majd 8-án a kormány tagjai előtt is ismertette az elképzeléseit, ezekről a megbeszélésékről érdemi információk nem szivárogtak ki. Annyit azonban már ekkor sejteni lehetett, hogy a miniszterelnöknek a statútum kapcsán kétfrontos harcot kell majd vívnia, egyrészt a szudétanémetekkel (az SdP vezetői már az április elsejei megbeszélés után jelezték, hogy számukra Hodža ajánlatai elégtelenek), másfelől azokkal a cseh politikai erőkkel, sőt a cseh közvélemény nagyobb részével, akik nem értettek egyet a nemzetiségek irányába tett engedmények politikájával, és akik igyekeztek merev korlátok közé szorítani a kormányfőt a tárgyalások során.378 Ha Hodža és a mögötte álló erők ekkor még abban bíztak, hogy viszonylag kis engedmények árán, illetve az SdP-nek a kormány munkájába való bevonásával kezelni tudják a helyzetet, és egy hosszabb időre szóló status quót alakíthatnak ki, nagyon gyorsan csalódniuk kellett, hiszen az SdP Karlovy Varyban megtartott kongresszusa mindezt illuzórikussá tette. A német területi autonómia létrehozásának és a náci világnézet szabad hirdetésének az igénye ugyanis jelentősen túlment nem csupán azokon az esetleges engedményeken, amelyeket a csehszlovák „héják” még elviseltek volna, de Hodža kompromisszumkészségét is meghaladták. Nem könnyítette Hodža helyzetét a cseh közvélemény magatartása sem, amely a karlsbadi pontok napvilágra jutása után még inkább elutasított mindenféle, a németek irányába tett engedményt. 376. Uo. 377. Hodža rádióbeszédének szövegét lásd Slovenský denník, 1938. március 30. 378. Čelovský, i. m. 139.
