Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. "Egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor!" - a magyar egység megteremtésének kísérlete a községi választások során
122 egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor! harmadik legtöbb voksot megszerző Egyesült Magyar Pártnak fájhatott. A KdP ugyanis elvitte a korábban mindig hungarofilnek számító pozsonyi németség szavazatainak jó részét is, így a magyar párt által megszerzett 16,5% (8 mandátum) még úgy is elmaradt az 1931-ben a két elődpárt által szerzett 19%-tól, hogy a korábban a kommunistákra szavazó munkások közül most sokan a Egyesült Párthoz álltak át. A negyedik a HSĽS lett, amelynek a voksok 12,3%-a (6 mandátum) jutott. A nagy pártokon kívül csupán két további párt tudott annyi szavazatot elérni, hogy mandátumhoz jusson a pozsonyi képviselő-testületben. A zsidó pártok közös listája 5,8%-ot (2 mandátum), a CSKP pedig a szavazatok mindössze 4,3%-át (3 mandátum) szerezte meg.352 A kommunisták ezzel az eredménnyel a pozsonyi választások nagy vesztesei is lettek egyben, hiszen 1931-ben még 9,3%-ot értek el. A 48 tagú pozsonyi képviselő-testületbe a 16 szlovák, 11 német és 10 cseh nemzetiségű mellett 9 magyar (8 EMP-s, valamint a kommunista Major István) került be. Az eredményt, mely szerint a három autonomista párt összesen 24 mandátumot szerzett, a PMH a szlovák, német és magyar autonomisták elsöprő győzelmeként hirdette. Igaz, azok a remények, melyek szerint a szlovák főváros autonomista vezetés alá kerülhet, hamarosan szertefoszlottak,353 mivel a kormányzat addig húzta-halasztotta az új képviselő-testület beiktatását, míg az a szeptemberben kirobbant „müncheni válság” miatt végképp aktualitását veszítette. A többi dél-szlovákiai település esetében hivatalos eredmények híján leginkább csak a sajtóban megjelent adatokra lehet támaszkodni. Ennek ellenére a választások fő tendenciái mégis jól kirajzolódnak. A dél-szlovákiai járásokban a nem magyar pártok visszaszorulása és az EMP előretörése volt megfigyelhető, miközben az Egyesült Párt leginkább a kommunistáktól s az Agrárpárt magyar szekciójától vitt el sok szavazatokat. A szociáldemokraták magyar szekciója viszont meg tudta őrizni pozícióját, sőt enyhén növelte is szavazatainak számát. A választások június 12-i fordulójában a magyar jellegű városok közül csupán néhányban, így Komáromban, Rozsnyón, Királyhelmecen, Dunaszerdahelyen tartottak voksolást. E négy városban az 1931-es községi választásokhoz képest 53%-kal növekedett az EMP mandátumainak a száma, az 1935-ös parlamenti választásokhoz viszonyítva pedig 36,1%-kal több szavazatot kapott a párt.354 Komáromban ezúttal, ahol hagyományosan erős bázisa volt a baloldalnak, a polgármesteri tisztséget 1923-tól egyfolytában Csizmazia György szociáldemokrata politikus töltötte be, 1927-ben és 1931-ben pedig a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot, a baloldal jelentős vereséget szenvedett, hiszen a kommunistáknak 1931-hez képest 10 mandátum helyett 7-tel kellett beérniük, míg a magyar szociáldemokráciának 9 helyett 5 mandátum jutott. Az EMP viszont az 1931-es 12-ről 21-re növelte mandátumai számát. A választásokon új politikai erőként jelent meg az erősen aktivista színezetű Városi Magyar Demokrata Párt, amelynek listavezetője Nagy 352. A CSKP a harmadik mandátumát annak köszönhette, hogy listáját a második szkrutiniumban csatolta a német szociáldemokratákéval. 353. Persze a választási eredmények korántsem jelentették volna az autonomisák fölényét, hiszen a Pozsonyra vonatkozó szabályok szerint a képviselő-testületet a 48 választott képviselő mellé a kormány és városi jegyzői hivatal jogosult volt még további 8 „szakértővel” feltölteni. Afelől pedig senkinek nem lehetett kétsége, hogy ezek a szakértők mely pártok érdekeit fogják majd szolgálni. Ezt az 1931-es választások is igazolták, hiszen az azt követően kinevezett 8 szakértő közül a HSLS-t csupán egy jelölt képviselte, a város lakosságának közel 50%-át kitevő német és magyar közösséget viszont egyetlen személy sem. Zprávy mesta Bratislavy, XV. 1938, 21. sz. 270. 354. PMH, 1938. június 15., A szavazatok számának emelkedésébe természetesen a választásra jogosultak számának növekedése is belejátszott.
